A “látás” tudománya

A “látás” tudományát Nyugaton kevésbé gyakorolják manapság. Az angol “scry” szó a középkorban használt “descry” szóból ered, amelynek jelentése “kifürkészni valami homályos dolgot”, vagy “megérteni valamit, ami nem egyértelmű”.

Száz évvel ezelőtt a kristálygömbből történt olvasás volt népszerű, és sokan, amikor elmennek egy látóhoz, még ma is azt várják, hogy egy nő gömbből fog nekik jósolni.

A karikaturisták gyakran ábrázolják a látókat rikító ruhába öltözött cigányasszonyként, aki átszellemülten mered a kristálygömbjére, és olyasmiket mond, hogy “nem látom a jövőt, de micsoda egy múlt!”

A látás tudományát Perzsiából származtatják. Egyiptomban tintából vagy akár vérből is jósoltak, az ókori görögök pedig egy tál vízbe vagy kifényesített fémtükörbe meredve láttak.

Szent Ágoston, Plinius és Aquinói Szent Tamás mind megemlítették írásaikban a látás tudományát. Paracelsus a XVI. század elején írta a Hogyan tegyük alkalmassá a kristálygömböt arra, hogy mindent megláthassunk benne című művét.

latas02

Nostradamus (1503-1566) valószínűleg a világ leghíresebb látója és jövendőmondója volt. A legtöbb híres jóslatát sárgaréz tálba öntött vízből olvasta ki, és tükröt is használt a mélyebb részletek feltárásához.

A híres John Dee, I. Erzsébet angol királynő asztrológusa szintén használt kristálygömböt és tükröt is. Az intrikák szerint ő maga soha nem olvasott a kristálygömbből, hanem azt egy segédjére bízta, ő pedig csak lejegyezte a látomásokat.

Tibetben fekete színű, sima felületű kavicsokat használtak erre a célra. Indiában pedig tusfestékkel teli kis tálkát.

Régebben általában fehér, sárga, zöld, kék, lila és átlátszó kristálygömböket használtak. Tükröt ugyanolyan tökéletesen lehet erre a célra alkalmazni, és sok látó jobban is szereti a tükröt használni, bár igazából mindegy, hogy melyiket választják, a lényeg az, hogy legyen valami, amire összpontosítani tudják a figyelmüket.