A földönkívüliek nyomai

Az amerikaiak és az oroszok nyomokat hagytak hátra a Holdon. Kérdés, hol vannak a földönkívüliek nyomai?

A Föld telítve van velük. Naponta észrevétlenül „lépkedünk” rajtuk, turisták haladnak el mellettük, bámulják őket a múzeumok vitrinjeiben és nem ismerik fel az üzeneteket, melyek majdnem kiszúrják a szemüket.

Különleges szemüvegre volna szükségünk? Speciális szűrőket, sugárdetektorokat, infravörös készülékeket vagy parapszichológiai képességeket feltételez az idegenek nyomainak észrevétele?

Csupán az értelem „fegyvere” szükséges hozzá, és a dolgokhoz való újfajta hozzáállás. Egy eretnek modell által úgy eshet le a hályog a szemünkről, mint az elsárgult falevél ősszel az ágakról.

Mindenki tudja, hogy kétezer évvel ezelőtt Názáreti Jézus Palesztinában prédikált, és végül az emberek halálra ítélték. Tulajdonképpen honnan tudjuk? Hol vannak e csodálatos vallásalapító nyomai?

Buta kérdés. – Buta kérdés? Hiszen ott vannak az írásos bizonyítékok, az evangéliumok, az apostolok levelei. Ott a Kálvária-hegy és a jeruzsálemi dóm a sziklasírral. Ott vannak a kápolnák százezrei, a templomok, a katedrálisok, a grandiózus olajfestményű oltárok, a festmények és szobrok, például Michelangelótól, a Mária-szobrok, a keresztre feszítési jelenetek, az áhítattal teli gregoriánus énekek és a nagyszabású zenekari misék Johann- Sebastian Bachtól. Mindez semmi?

Nem elegendő a nyomoknak eme sokfélesége Názáreti Jézus létezésének visszavonhatatlan bizonyítására?

A franciaországi Chartres katedrálisának építői éppen olyan kevéssé voltak Jézus életének tanúi, mint a barokk templomok stukkóinak készítői. Egyetlen oberammergaui jászolfaragó sem figyelte meg saját szemével Jézus születését, sem Michelangelo, sem Johann Sebastian Bach nem volt hivatalos az utolsó vacsorára, az elmúlt 2000 év egyetlen művésze sem hallotta saját fülével a hegyi beszédet.

Ezek az emberek kivétel nélkül mind a hagyományok megformázói. Jézus maga egyetlen tárgyat sem hagyott ránk, melyet a világ valamely múzeumában megcsodálhatnánk, nem látott el kézjegyével egyetlen pergamendarabot sem, nem szilárdult meg egyetlen agyagdarabban sem isteni lábnyoma, és nem hagyta ránk aláírását a római időszámítás éppen akkor aktuális dátumával.

Ugyanez a helyzet a földönkívüliekkel. Mítoszokban, legendákban és elődeink szent könyveiben hagyták hátra indirekt nyomaikat, melyek a múlt átláthatatlan barázdáiba vannak belevésve. Aki kapcsolatba kerül a régi írásokkal, ezekben a barázdákban botladozik.

Olyan fontos telephelyek kísérteties maradványaira bukkanhatunk, melyek technikai tökéletessége csupán sejthető, de fel nem fogható.

Ahol a földönkívüliek megjelentek, ahol működtek, szent helyek, csomópontok keletkeztek; ezekben a szemtanúk és az őket követő generációk oltárokat és templomokat emeltek az égi tanítómesterek emlékére. Azt mondják, az „istenek” iránti csillapíthatatlan vágy, az „isteneknek” való tetszés kívánsága, az „istenek” által rájuk szabott kötelességek teljesítésének kényszere adott nekik erőt a számtalan csodálatos építmény létrehozásához.

(Felhasznált irodalom:Erich von Däniken:A múlt a jövőről mesél/szerkesztette:Rejtélyek szigete)

Hirdetés