Főoldal / UFO / Whitley Strieber – Az eltűnt világ 2.rész

Whitley Strieber – Az eltűnt világ 2.rész

Whitley Strieber

Az első rész folytatása…

Egyikük – jó kedélyű, vidám fickónak látszott – azt mondta, hogy az ív a “tudósok munkájának” emlékműve. Roskatag épületet pillantottam meg magam előtt.

Az oázis szélén, egy sziklán állt, s olyan ősréginek tűnt, mint körülötte a kövek. Mögötte és alatta nem láttam mást, csak a végtelen sivatagot.

Azt mondták, az épület “egymillió éves” egyetem. Izgatottan vártam, hogy bemehessek, ezért megkérdeztem:

-Romok?

Nem, csak a tudósok nem igazán értenek a gondozásához – jött a válasz.

Megkerülve a tekintélyt parancsoló főbejáratot, éles, vulkanikus kövekből kirakott lépcsőhöz kísértek, mely egy kis oldalajtóhoz vezetett fel. Erős félelmet keltettek bennem azok a kövek. Még évekkel később is kísértett egy visszatérő álom, melyben ezeken másztam fel, s minden erőmmel azon igyekeztem, nehogy megsebezzenek.

Az ajtóhoz közeledve két nagyon magas, sovány férfival találkoztunk. Közel sem voltak olyan barátságosak, mint az alacsony kékek. Sőt, óriási fekete, mandulavágású szemük pillantása szinte a vesémig hatolt; csupasznak éreztem magam előttük állva.

kis szürke

-Még nincs kész – szólalt meg egyikük, s azzal magunkra hagytak bennünket.

Nagyon elkedvetlenedtem. Olyan jól mentek a dolgok, úgy éreztem, kiálltam a próbákat. Kétségbeestem. Hogy lehet, hogy még nem vagyok kész? Be akarok menni!

– Ők azt mondták, még nem vagy kész, de már elmentek – mondta egyik kísérőm. Így hát beléptünk, s egy jellegtelen, sötétzöld kőfolyosón találtam magam. A poros padló a döngölt föld érzetét keltette bennem. A nyitott ajtókból fénycsóva vetődött a padlóra. Bevittek az első szobába. Hatalmas ablaka a sivatagra nézett, padlójába egy kört karcoltak.

A körbe lépve azonnal táncolni támadt kedvem. Nem szólt zene, mégis olyan csodálatos érzés töltött el, melyre egyszerűen alig találni szavakat. Egyszerre éreztem mérhetetlen magányt és határtalan izgatottságot. Tánc közben pillanatokra más emberekben, más korokban találtam magam.

Keskeny, kanyargós úton sétáltam. Pocakos, vörös hajú férfi futott felém fehér tógában, és én úgy éreztem, az ókori Rómában járok. szenvedéllyel és nagy intenzitással táncoltam tovább. Pörögve-forogva repültem át ismerős és ismeretlen életek, helyek regimentjén. Úgy tűnt, lelkem régóta erre szomjazik. Körbe-körbe forogtam, lebegtem egyre gyorsabban, egyre sebesebben. Nem tudom mennyi ideig tartott, csak azt, hogy csodálatosan felemelő érzés volt.

Vonakodva hagytam el az egyetemet. Három emeletes, vályogtéglás épületbe kísértek. Egyik szobája lett az otthonom. A bútorozatlan helyiségben ágy sem volt, így a földön aludtam. Egy alkalommal hangos angol beszédre ébredtem. Két ember-külsejű férfi állt az ajtó előtt, egy fehér szalag mögött, khaki színű katonai egyenruhában.

Amerikaiaknak néztem őket. Egyikük egy Bell & Howelll márkájú filmfelvevőt szorongatott, a kamera lencséje rám irányult.

– Miért tartanak a kerítésen kívül? – kérdezte az,amelyiknél nem volt kamera.

Azt feleltem, nem tudom, mire a férfi iszonyú méregbe borult. Majd egy nő jött oda hozzám. Olyan sápadt volt, hogy még az ajka is színtelennek tűnt. Egy óriási, fügéhez hasonló gyümölcsöt adott, és arra kért, hogy egyem meg. Én szabadkoztam, mire ő rám parancsolt. Habozva bár, de beleharaptam. Abban a pillanatban rettenetes keserű íz áradt szét a számban, s úgy éreztem, a fejem mindjárt széthasad.

Whitley Strieber
Whitley Strieber

Észrevettem, hogy egy csomó ember figyeli a fehér szalag mögül, amint egyedül útnak indulok. Néhányuknak könny csillogott a szemében. Lágy, puha füvön lépkedtem, s le is ültem egy kis időre. Aztán a lábam visszavitt az egyetem felé. De az a magas lény, aki azt mondta, még nem vagyok kész, elhessegetett, s én jobbnak véltem engedelmeskedni . Vályogtéglából és száraz ágakból összetákolt, rendkívül kezdetleges, puritán kunyhók közé keveredtem.

Nem találtam bennük mást, csak egy fatálkát meg egy ócska, kék uniformist. az egyik alacsony lény – észrevéve, mennyire meglepődtem otthonuk egyszerűségén – hangosan elnevette magát.

És itt vége, nincs tovább.

Régi verseim között találtam egyet, amely különös módon, mintha összecsengene ezzel az élménnyel. 1968 nyarán írtam, nem sokkal azután, hogy erről a furcsa utazásról visszatértem Londonba. “Barcelona” – ezt a címet adtam neki.

“Oly sok mindent láthatnánk, hajót, mely nem érzett még vizet, mesét, mely életre kel…
Körben állva táncoltunk egy éjjelen, az apadó holdfényben, a vérvörös mediterrán hold alatt… Csak táncoltunk és szárnyaltunk, táncoltunk sok-sok éve már…”

Pontosan emlékszem erre a rég elfeledett, eltűnt, vad táncra, az idő valóján átvezető utazásra. Úgy érzem, életem legjava titkok mögé rejtezik, s elveszett valahol egy mélységes labirintusban. Csupán kusza emlékek maradtak belőle, szikrák és sziporkák, meg egy-két verstöredék: felvillantva a megtett csodálatos utakat, és a látott varázslatos dolgokat. Remélem és fohászkodom, hogy egy egy nap megadassék nekem az emlékezés.

Azóta rájöttem néhány roppant érdekes, 1968-as emlékeimmel kapcsolatos dologra. 1987 decemberében Jacques Vallee új könyvéhez kellett előszót írnom, melynek címe Dimenziók – esetnapló az idegen lényekkel való érintkezésről.

ufós könyv

Lenyűgözve olvastam, hogy a monda szerinti utazás Magóniába, “a tündérek földjére” gyakran azzal kezdődött, hogy három csepp folyadékot cseppentettek az utazó fejére vagy arcára.

Vallee megemlít egy fiatal nőt, akinek a szemét “zöld harmattal” nedvesítették be, mielőtt elvitték, s ő ettől csodálatos dolgokat látott. Egy másiknak az utazás előtt három csepp “nemes harmatot” csepegtettek a bal szemhéjára.

A “nővér” nekem a nyelvemre cseppentett. Mindig is tudtam ezt. Burkolt emlékem szerint repülőn ülök, s egy stewardess gyógyszert ad a légi beteg utasnak. Furcsa módon ez volt az egyetlen olyan eset, amikor légi beteg lettem egy utasszállító gépen.

Több mitológiában – így a görögöknél is –  a visszaút a holtak birodalmából keserű szer evésével vagy ivásával kezdődött, amely emlékezetkiesést eredményezett. Az antik görögök “a felejtés tejének” hívták.

Nekem valami keserű gyümölcsöt kellett ennem, mielőtt elhagytam azt a különös, eltűnt földet. 1986. december 26-án elvittek. Mielőtt hazaengedtek, valami tejszerű folyadékot kellett lenyelnem. Borzalmas ízét sokáig a számban éreztem. 1950. május 20-án elraboltak egy francia nőt. Visszatérését közvetlenül megelőzően “émelyítő, fémes-keserű ízt” érzett…

Felejtést okozó gyógyszereket kaptunk? És ha igen, akkor milyen szer az, amely Magóniába viszi az utazót? Talán egy erős hallucinogén, vagy olyasmi, ami akklimatizálja a testet, hogy képes legyen átsiklani a téridőn át egy másik világba?

Együtt kellet élnem a kérdés belülről perzselő tüzével. Gondolatban elcsatangoltam, s vissza-visszajártam a sivatagi sziklán álló, távoli, omladozó egyetemhez. Elmém sok-sok nyári éjszakán át más egek fényéhez menekült. Ám többé már nem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor belépve azon az ajtón, megláttam annak a távol

i napnak földre hulló ragyogását. Emlékszem a lábaim nyomán felszálló porra azon a szent, titokzatos helyen. Talán az aranyváros előcsarnokában jártam, valami ősi zugban, ahol a fény az igazságtól kapja ragyogását?

Valóban olyan távol jártam, vagy az a hely ott rejtőzik minden ember emlékezetében – és szívében?

Vége

Hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár