Főoldal / UFO / UFO-ütközet – Katonai UFO-incidensek magyar földön 2.rész

UFO-ütközet – Katonai UFO-incidensek magyar földön 2.rész

ezustos-ufok

Ma már szinte lehetetlen megmondani, hányan láthatták azt az UFO-átvonulást, amely 1947. június 10-én, más források szerint viszont július 12-én érintette hazánkat.

Az első szemtanú az akkor negyvenes éveiben járó Kereki Dániel lehetett, aki Zsadány község határában még éjjel találkozott egy hatalmas, fénylő kerékkel, ami vakító sárga és halvány zöld színekben pompázott, miközben monoton dübörgéssel húzott el a feje fölött.

Másnap — feltehetően június 10-én — kora délután az ország különböző pontjairól származó több mint ötven beszámoló szerint egy ezüstös alakzat haladt át az égbolton. Mindezt nemcsak Jacques Vallée ismert könyve, az Anatomy of a Phenomenon (Egy jelenség anatómiája, Ace Books Inc., 1965, 90. oldal) támasztja alá, hanem az amerikai légierő hírszerző szolgálata, az ATIC (Aerospace Technical Intelligence Center — a légierő technikai hírszerző központja) titkos jelentése is.

Minden bizonnyal az UFO-alakzatot legközelebbről a ma ötvenkilenc éves A. J.-né és édesapja figyelhette meg Budafokon a Liszt Ferenc utcából. A.J.-né a RYUFOR-hoz eljuttatott beszámolója szerint édesapja, az akkor negyvenkét éves asztalosmester hívta fel a figyelmét a különös repülőkre.

jacques-valle-konyv

Három ovális szerkezet haladt délkeleti irányból északnyugat felé. Az ellipszis alakú, ezüstösen csillogó, szárny nélküli szerkezetek ék alakzatban pontosan a szemtanúk szomszédjának kertje fölött repültek el. Sem szárnyuk, sem függőleges vezérsíkjuk nem volt. — Úgy néztek ki mintha két tányért összefordítottak volna. A tányérok érintkezési felületén körben ablakok voltak és alattuk mintha fények futottak volna körbe-körbe —emlékezett vissza a látottakra A.J.-né.

A hangtalanul és alacsonyan repülő szerkezetek felé hevesen integettek, mire a három UFO-ból szórni kezdtek valamit. Olyan volt, mintha vékony, hosszú sztaniolcsíkok lettek volna, de egy részük eloszlott a levegőben. A.J.-né édesapja megpróbálta elkapni az egyik ilyen csíkot, de a szél elsodorta, míg egy másik csík a szomszéd mandulafájának tetején akadt fenn, ezért nem tudták elérni.

Janka Erzsébet 12 éves volt akkoriban, és Bicskén épp borsót szedett, amikor a szomszédban lakó néni hívta fel a figyelmét a fejük fölött elsuhanó hatalmas, ezüst színű korongokra. Az eseményeket tekintve, hogy országos eset volt több katonai laktanyából, megfigyelték és nagy valószínűséggel radaron is nyomon követhették az UFO-k átvonulását hazánk légterében.

Ugyancsak radarvizuális észlelések történtek az 50-es évek közepén. 1955 októberében északkelet—délnyugat irányban szelte át egy különös alakzat nagy sebességgel hazánk légterét. Az alakzat becsült sebessége mintegy 12 000 km/óra lehetett és több katonai intézetben is felmerült a kérdés, miféle objektumok képesek ekkora sebességre.

Az események 1956 májusában és júniusában megélénkültek. Ekkor a Honvédelmi Minisztérium riadókészültséget rendelt el, több ismeretlen repülő objektumból álló alakzatok átrepülése miatt. Az UFO-kötelékek ezúttal nyugatról érkeztek hazánk légterébe és mintegy 25 ezer méteres magasságban kelet felé tartottak.

Az áthaladást a légvédelem folyamatosan nyomon követte, de semmit sem tehetett a nagy magasságban repülő UFO-k ellen. Május végén, június elején majd két héten keresztül érkeztek a beszámolók a haditechnikai intézetbe, ahol repülőmérnökök, technikusok és tudósok egy csoportja igyekezett eldönteni, hogyan kezeljék az egyre szélesebb rétegeket érintő problémát.

Végül úgy vélték, az egész hisztéria csupán valamilyen propagandafogás és egy hivatalos sajtóközleményt jelentettek meg a Szabad Népben, amely szerint a repülő csészealj hisztéria csupán képzelgés és hallucináció terméke. Mindezt annak ellenére jelentették ki, hogy a hatvanas évek elejétől megszaporodtak a repülő csészealj észlelések, ráadásul bizonyos híresztelések szerint egy UFO-katasztrófára is sor került az Iregszemcse és Tab közötti területen.

A roncsokat ezúttal az orosz hadsereg szállította el. Az ekkor kezdődött UFO-észlelési hullám nem kímélte a laktanyákat sem. 1967 nyarán az alatkai laktanya mellett figyelte meg egy őrszolgálatban lévő katona, amint egy UFO leszáll a közeli erdők mögé. Hasonló beszámoló létezik egy 1972-es nagykanizsai esetről, amikor a nagykanizsai laktanya fölött lebegett hosszú ideig egy UFO.

Ezt az objektumot is több katona, köztük tisztek is látták. 1968-ban Közép-Európát elárasztották az UFO-k. Jugoszlávia, Románia éppúgy az UFO-invázió központjába került, mint az akkori Csehszlovákia, illetve Magyarország. Ebből az évből ismert az az eset, amikor számos légitársaság, így a Malév utasszállító gépeinek pilótái láttak egy óriási sebességgel suhanó UFO-t.

1970 nyarán a pápai repülőtér leszállófolyosójában jelent meg egy fényes objektum, amely az épp leszálláshoz készülődő két MiG-21-es gépet követte. 1971-ben Veszprém és a szentkirály-szabadjai repülőtér között láttak szemtanúk egy metálszürke, háromszög alakú objektumot a közeli erdő fölött lebegni és ugyanehhez a térséghez kapcsolódik egy rendkívül rejtélyes incidens is.

A hajmáskéri eset tikára mind a mai napig nem derült fény, annak ellenére, hogy több hazai és külföldi forrás is említést tesz róla. Ezek szerint 1975. tavaszának (április vagy május) egyik estéjén a hajmáskéri katonai laktanya őrparancsnokát riasztották, hogy két őrkatonának nyoma veszett. Mivel a bázison egy olyan eszközt üzemeltettek, amellyel jelzéseket lehetett küldeni, illetve venni egy katonai célokat szolgáló műholdról, az őrparancsnok azonnal riasztotta a készültséget és a két őr keresésére indultak.

Az egyiküket megtalálták egy bokor tövében. Ez a katona magánkívül volt, reszketett félelmében és láthatóan becsavarodva olyasmit kiáltozott, hogy társát elvitték a fekete barátok! A fiút azonnal a katonai kórházba szállították, ahol többen is kihallgatták, és családtagjai is csak hat hónap elteltével látogathatták meg. Édesanyja szerint még ekkor is csak az apró fekete barátokat emlegette rémülten, és attól rettegett, hogy őt is elviszik.

Természetesen az eltűnést, tekintve, hogy katonai eseményről van szó, nem jelentették a rendőrség illetékes szerveinek, amelynek adatai 1977-től állnak rendelkezésünkre. Az ORFK életvédelmi alosztályának tájékoztatása szerint az 1977 és 1997 közötti 20 évben 2722 eltűnést regisztráltak. Ez a ténylegesen eltűnt és soha elő nem került személyek száma. A valóságban évente 7-8Ó00 bejelentés érkezik, ám az eltűntek mintegy 90 %-a rövid időn belül előkerül. Vajon hányan lehetnek olyanok, akik katonai incidensek során tűnnek el, és amely esetekről a rendőrség nem kap értesítést?

folyt. köv.

Hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár