John Keel – „Az ufológia korrumpálódott és megbízhatatlanná vált”

John Keel UFO-kutató már a hatvanas évek elején is igen ismertnek számított, egy vérbeli polihisztor volt, aki nem érte be azzal, hogy a jelenségkör csupán egyetlen szeletét tanulmányozta, hanem igyekezett az ufológia minden egyes aspektusát megérteni.

Mondhatni, hogy szinte már az összes kapcsolódó témában írt könyveket, ezek között éppúgy szerepelnek az eltérítésekről vagy a konspirációs teóriákról szólók, mint a Jeti és a földönkívüliek viszonyát taglalók.

2002-ben John Keel nevét az UFO-téma követői után végre a mozirajongók is megismerhették: The Mothman Prophecies (nálunk: Megszólít az éjszaka) volt a címe annak a rendkívül izgalmas sci-finek, amely Richard Gere főszereplésével készült, és melyhez Keel molyemberről írt műveit használták forrásként.

Az alábbiakban ezzel és a földönkívüliekkel kapcsolatban olvashatunk egy vele készült interjút:

Nem gondolja, hogy az idegenekről vallott álláspontja enyhén szólva furcsának tűnnek az ufológia jelenlegi helyzetének tükrében?

Éreztem, hogy ez lesz az első kérdése… Nézze, én egyáltalán nem vagyok az a csodabogár, aminek a kollégáim mondanak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy, szeretek a realitások talaján maradni, és józan ésszel gondolom végig a dolgokat. Nem tudom, maga hogy van vele, de szerintem ma legalább annyira nem tudjuk egyértelműen bizonyítani az idegenek földönkívüli eredetét, mint harminc évvel ezelőtt.

Tehát a kérdés még mindig nyitva áll: valóban más bolygók szülötteivel, esetleg más, a miénkkel ellentétes dimenzióból származó lényekkel, vagy csupán ami drága jó kis világunk titkosszolgálatainak óriási átverésével van dolgunk?

Az is elképzelhető, hogy az atlantiszi kolóniák a föld mélyébe húzódtak vissza az őket sújtó katasztrófa után, és az csodálatos égi járműveiket látjuk, ha alkalomadtán a felszínre merészkednek. Az ősi legendák és a tudomány legújabb eredményeinek tükrében egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek egy, a föld mélyében élő fejlett civilizáció létének valóságossága.

john keel
John Keel

Kik tevékenykednek akkor titokban a bolygónkon?

Az 51-es körzetben tárolt UFO-k, titokzatos fegyverek és repülőgépek éppúgy lehetnek féltve őrzött, a saját planétánkon véghezvitt fejlesztések eredményei, mint földönkívüliektől rabolt vagy kapott technológiák. Az eltérítettek éppúgy lehetnek egy sötét; nagyon is földi összeesküvés áldozatai, mint a kis szürkék kísérleti nyulai.

Semmi sem győzött meg eddig arról, hogy az egyik lehetőség valószínűbb lenne, mint a másik. Én nem képviselem egyik véleményt sem, középen állok, készen arra, hogy bebizonyosodása esetén bármelyik verziót el tudjam fogadni anélkül, hogy az eljövendő igazság sokkolna, és porrá zúzná az évek során kialakított világképemet.

Senki sem lehet biztos semmiben, aki arra teszi fel az életét, hogy az ufológiával foglalkozzon. Az utóbbi időben a vezető ufológusok éppoly gyakran alkalmazzák az elhallgatás és a titkolózás technikáját, mint a kormánykörök képviselői! Ez szerintem több mint ironikus, inkább nevetségesnek kellene neveznünk.

Hmm…ez egy nagyon érdekes felvetés. Kifejtené pontosan, hogy mire gondol?

A Kenneth Arnold észlelését követő évtizedekben, mikor a szemtanúk a csészealjak után elkezdték megpillantani az azokból előlépő utasokat is, mindannyian felettébb emberszerű, furcsa ruházatuktól eltekintve meglehetősen hétköznapinak mondható lényekről számoltak be.

Az Idegenek alapvetően humanoid jellegűek voltak, talán csak a szemük, az orruk, a fülük, vagy egyéb testrészeik apró sajátosságai utaltak ufonauta voltukra. A helyzet akkor kezdett gyökeresen megváltozni, mikor Budd Hopkins megjelentette „Missing Time” (Hiányzó idő) és „Intruders” (Betolakodók) című könyveit. Az általa hipnotikus állapotba juttatott, később eltérítettnek nevezett személyek egy teljesen új idegenkép megszületéséért felelősek. Az általuk leírt lények torz, nagy fejű és szemű, kisgyermek nagyságú, szürke bőrű cyber-figurák, nagyritkán adrogün vonásokkal rendelkező magas szőkék.

missing-time

Ezek a bizarr megjelenésű Idegenek teljesen átvették az emberhez hasonlatos ufonauták helyét az érdeklődő olvasóközönség tudatában. Pedig szó sincs arról, hogy eltűntek volna! A drága jó ufológusok nagyon is tudják ezt, de mivel a kis szürkék vannak divatban, az emberhez hasonlatos lényekkel való találkozásokat félvállról kezelik. Manapság is látnak a föld mélyéből felszálló UFO-kat, vagy a mélybe vezető barlangokból előlépő groteszk lényeket, mégsem törődnek a róluk szóló beszámolókkal!

Most az eltérítősdi a menő, és jó sok pénzt hoz a hipnózis, hiszen mennyi ember van, aki szeretné, ha kiderülne róla, hogy őt is megerőszakolták a gülüszeműek! Legalább lenne valami, amitől különlegesnek érzenék magukat… Csak arra akartam ezzel a kis monológgal rávilágítani, hogy nem minden arany, ami fénylik; az ufológia éppúgy korrumpálódott és megbízhatatlanná vált, mint annyi más kutatási terület. Szerencsére van még néhány független kutató, akiknek adhatunk a szavára, pédául Loren Coleman, Brian O’Leary, Linda Moulton Howe…Nélkülük már rég lehúzhattuk volna a redőnyt!

A molyember története és az ebből készült film világhírnevet hozott önnek. Mit gondol, mennyire maradt hű a hollywoodi szuperprodukció az ön által leírtakhoz?

Nincs okom panaszra, hiszen csak néhány, a történet tartalmát nem befolyásoló dolgot változtattak meg. Az engem alakító Richard Gere és a másik színész, Alan Bates pedig egyszerűen zseniálisak voltak! Van egy jelenet, mikor egy híd összeomlik, és ettől eléggé tartottam eleinte. Manapság az ilyesmit megoldják computer-trükkökkel, ami szerintem sokszor nagyon gagyi módon tud elsülni — a Men In Black-féle filmeket például kifejezetten utálom —, de még ezt a részt is sikerült tisztességesen felvenniük. Örültem neki, hogy nem hagyták ki a rázósabb részeket sem, például mikor folyton rejtélyes telefonhívásokat kapok. Mindenkinek őszintén ajánlom, hogy nézze meg a filmet!

Sikerült-e kiderítenie, hogy annak idején miért csak Point Pleasant környékén látták a molyembert és sehol másutt a világon? 

mothman-prophecies

A molyember egy denevérszárnyú, embertestű különös és titokzatos lény volt, amely hónapokon át félelemben tartotta a nyugat-virginiai Point Pleasant lakóit 1966-ban, de nemrég jelentették, hogy mostanában is látni vélték.

Szomorú, de a molyemberrel is ugyanaz történt, mint annak idején annyi más szenzációval: egyszerűen megcsappant az iránta való érdeklődés. Hiába voltak szemtanúk az USA számos más pontján is, a nagy napilapok ezekről az észlelésekről már nem tudósítottak.

Én mindegyiknek alaposan utánajártam. Jómagam mindig is kalandvágyó ember voltam, és ha egyszer a fejembe veszek valamit, az soha többé nem hagy nyugodni.

A molyember nyomában voltam Amerikában, jetit hajszoltam a Himalájában, Dänikennel felkerestünk néhány igen vadnak számító törzset Afrikában csupán azért, hogy az ősi asztronautákról szóló legendáikat magnóra vehessem. Már túl vagyok a hetvenen, de a harci kedvem még mindig a régi. Amúgy sem az volt a célom, hogy egy poros kis hivatalban csücsülve öregedjek meg…

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend