Az Edgar Cayce-szel kapcsolatos rejtélyek a mai napig foglalkoztatják a legkomolyabb elméket.
Edgar Cayce fiatalon megbetegedett. Igen magas láza volt, még a diagnózisban sem voltak biztosak az orvosok, amikor a beteg már kómába esett és öntudatát vesztette.
Az újraélesztési kísérletek úgy tűnt hiábavalóak voltak, amikor az öntudatlan fiatalember hirtelen hangosan és érthetően beszélni kezdett.
Érthetően és világosan előadta betegségének teljes kórtörténetét, néhány gyógyszert megnevezett, amelyekre szüksége volt, s hogy miként kell azokat adagolni.
Az orvosok megdöbbentek, tanácstalanok voltak, és sehogyan sem értették, honnan szerzett az egyszerű farmerfiú ilyen ismereteket, mióta járatos az orvostudományi szakkifejezésekben, de mivel esetét kilátástalannak vélték, megfogadták az utasításait.
Edgar Cayce hamarosan meggyógyult. Hatalmas port vert fel az eset.. Minthogy a fiú kómában beszélt, többen azt tanácsolták, hogy tegyék próbára rejtélyes orvosi tudását hipnózis alatt.
Edgar Cayce ebbe nem akart beleegyezni, amikor azonban egyik közeli barátja súlyosan megbetegedett, mégis belement a kísérletbe. És csak-ugyan: hipnotikus álmában lediktált egy részletes receptet, latin szakkifejezésekkel, amelyeket addig sohasem hallhatott.
A javasolt gyógykezelés bevált. A megkérdőjelezhetetlenül komoly amerikai orvosi társulat, az American Medical Association különbizottságot nevezett ki a fiú különös tehetségének tanulmányozására. Mint az kiderült, hipnózis alatt Cayce olyan ismeretekről tett bizonyságot, amelyek a legkiválóbb orvosi szakrendelés eredményeihez voltak csak mérhetők.
Edgar egyszer olyan orvosságot írt elő egy dúsgazdag embernek, amely sehol sem volt kapható. A beteg újsághirdetéssel kerestette az orvosságot a nemzetközi sajtóban, végül is jelentkezett egy ifjú párizsi orvos, hogy az orvosságot annak idején édesapja kísérletezte ki, de már régóta nem gyártják. Az orvosság összetétele megegyezett a Cayce által megadott recepttel.
Később Edgar előírt valakinek egy orvosságot s megadta egy messzi város laboratóriumának elnevezését is, ahonnan az beszerezhető. Egy telefonbeszélgetés nyomán megállapították, hogy az orvosságot a laboratórium éppen akkor dolgozta ki, s éppen azokban a napokban kerestek neki nevet, amivel majd forgalmazzák.
Az orvosi bizottság megállapította, hogy Edgar Cayce-nek soha életében nem volt kezében orvosi szakkönyv. A fiatalember naponta kétszer tartott orvosi konzultációt, mindig szigorú orvosi felügyelet mellett, tanácsaiért sohasem fogadott el pénzt, s amikor felébresztették hipnotikus álmából, sohasem tudta, hogy miket mondott álmában.
Az orvosi komissziónak Edgar kijelentette, hogy szubjektív érzete szerint álmában kapcsolatba tud lépni bármilyen aggyal, hogy megszerezze tőle a diagnózishoz szükséges információkat.
Minthogy pedig a beteg agya teljes bizonyossággal tudja, mi az, amitől a szervezet szenved, a folyamat végtelenül egyszerűvé válik. Előbb kikérdezi a beteg agyát, aztán megkeresi a világban azt az agyat, amely felvilágosíthatja a tennivalókról. Szubjektív érzése szerint maga csak egy része az összes agyaknak.
Átültetve a jelenséget a kibernetika számunkra is reális fogalmaira, azt mondhatnánk, hogy Edgar Cayce agya olyan központi számítógépként működött, amely szükség esetén érintkezésbe léphetett a kerek világ azon komputereivel, amelyekbe a felhalmozott tudásanyag egy-egy részét betáplálták. Voltaképpen tehát „telefonközpont” volt.
Ám miféle energiával működött vajon ez a „telefonközpont”? S milyen energia garantálta a kapcsolatot az egyes központok között? Megállapítható lesz-e valamikor ennek az energiának a természete? S ha megállapítható lesz, sikerül-e majd az emberiség szolgálatába állítani?
