Főoldal / Háttérhatalom / Szabadkőműves összeesküvések 2.rész

Szabadkőműves összeesküvések 2.rész

szabadkomuves-osszeeskuvesek02

1981-re az olasz hatóságok leleplezték a P2 összeesküvését. Gelli otthonát átkutatva rábukkantak a szabadkőműves összeesküvők neveit tartalmazó listára.

E listán három miniszter, negyven parlamenti képviselő, negyvenhárom tábornok, nyolc admirális, nemzetbiztonsági vezetők, négy nagyváros rendőrfőkapitánya, gyárosok, bankárok, ünnepelt szórakoztatóipari hírességek, huszonnégy újságíró, valamint diplomaták és közalkalmazottak százainak neve szerepelt.

Találtak egy dokumentumot is „ feszültség stratégiája” címmel; gondosan kidolgozott terv volt arról, hogy hogyan lehet a baloldalnak tulajdonított terrorcselekmények sorozatával elérni, hogy az olaszok végül keménykezű és tekintélyelvű, akár fasiszta kormányzást követeljenek.

A terv a „Gladio” operatív műveletből nőtte ki magát, melyet egy James Jesus Angleton nevű CIA-tisztségviselő talált ki a II. világháború után, hogy megakadályozza Olaszországban a kommunista hatalomátvételt.

A Gladio-művelet módszerei közé tartozott a maffia és a vatikáni döntéshozók, illetve a CIA és a Máltai Lovagok közötti szövetség létrehozása. Sok kutató állítja, hogy a P2 Páholy mögött álló legfőbb erőt a szigorúan titkos Svájci Nagy Alpesi Szabadkőműves Páholy jelentette, melynek gyakorlatilag minden ember a tagja, aki valamit is számít a bankok országában.

Harold Wilson, a korábbi brit miniszterelnök és Bilderberg-tag „zürichi gnómoknak” nevezte az Alpesi Páholy tagjait, és azt állította, hogy nagyobb hatalmuk van, mint bármely kormánynak. A P2 rovására írható számos terrorakció, kezdve a bolognai pályaudvar 1980-as felrobbantásával, melynek során nyolcvanöt ember vesztette életét; valószínűleg szintén hozzájuk fűződik a Pan Am 103-as járatának 1988 decemberi felrobbantása a skóciai Lockerbie fölött.

A légitársaság biztosítójának szakemberei által írt, kevéssé ismert jelentés szerint a 103-as járat áldozatai között volt egy csoportnyi CIA-ügynök, akik Washingtonba tartottak, hogy beszámoljanak felfedezésükről, miszerint a CIA – a P2 tagjainak anyagi támogatásával – drogcsempészettel és fegyverkereskedelemmel foglalkozott a Közel-Keleten. Ezeket a törvénytelen akciókat, csakúgy, mint korábban az Irán-kontra ügyleteket, Washingtonból irányították, a jelentések szerint magasrangú hivatalnokok részvételével.

Néhány CIA-ügynök hamarjában a baleset színhelyére érkezett, és állítólag fontos bizonyítékoknak kelt lába nekik köszönhetően. Az összeesküvésekkel foglalkozó Jonathan Vankin író olasz sajtóértesülésekről számolt be, melyek szerint a P2 Páholyt a panamai Amitalia vállalat támogatta anyagilag, és a George Bush által 1989-ben elrendelt panamai invázió részben arra szolgált, hogy megsemmisíthessék a bizonyítékokat, melyek alapján őt, a P2 Páholyt és a
CIA-t kapcsolatba lehetett hozni a Pan Am 103-as járatának felrobbantásával.

Vankin a fenti állítást „az összeesküvés-elméletek poklából felkeltett újabb démon” megjegyzéssel intézte el, ám ennek ellenére számos apró és érdekes bizonyítékkal szolgált az elmélet alátámasztására.

Egyes P2-tagok későbbi olaszországi tárgyalásai során újra és újra felbukkant egy prominens amerikai ember neve, egy olyan emberé, aki szoros kapcsolatban állt az Egyesült Államok-beli titkos társaságokkal. Giulio Andreotti olasz miniszterelnök, aki Gelli közeli barátja volt, és maffiakapcsolatai miatt fogták perbe, tanúként Henry Kissingert nevezte meg.

Mi több, a korábbi olasz miniszterelnök, Aldo Moro – akit a Vörös Brigádok nevű baloldali csoport rabolt el és gyilkolt meg 1978-ban – özvegye és egyik közeli üzlettársa is azt vallotta, hogy Kissinger annak idején megfenyegette Morót: ha nem állítja le stabilizációs intézkedéseit, „drágán megfizet érte”.

A londoni Independent cikke szerint Moro halálát talán a CIA szervezte meg az olasz kormányzat P2-tagjain keresztül. Mások odáig merészkedtek, hogy azt állították: az egész P2-botrányt a rejtélyes és igen titkos Sioni Rendház vezényelte le. A P2 Páholy esete nagy botrányt kavart Európában, az amerikai sajtóban azonban még akkor is csekély visszhangot kapott, mikor magasrangú vatikáni tisztségviselők mellett Paul Marcinkus amerikai püspök és Kissinger is gyanúsnak bizonyult az ügyben.

Michele Sindona és Roberto Calvi, a lázító P2 Páholy két prominens tagja számos megkérdőjelezhető üzlet lebonyolításában vett részt Marcinkus amerikai katolikus püspökkel, aki akkoriban a Vatikáni Bankot felügyelte.

Sindonát később azzal vádolták, hogy pénzt mosott a szicíliai és az amerikai maffiának, Calvi pedig eközben a Vatikán pénzét banki és vállalati befektetésekre költötte a világ minden táján, beleértve a hírhedt washingtoni Watergate komplexumot is. Marcinkus és a Vatikáni Bank a Banco Ambrosiano főrészvényesei lettek, mely bank Sindona partnerének, Calvinak a tulajdonában állt (őt vatikáni összeköttetései miatt „Isten bankáraként” emlegették).

1982 derekán, mikor a maffia-szabadkőművesek-fasiszták-Vatikán-együttműködésre egyre inkább fény derült, a már elítélt Calvi Londonba szökött, ahol később a Blackfriars híd szerelőjáratán találták meg felakasztva, és olyan körülmények között, melyek a szabadkőművesek keze nyomára utaltak. Éppen néhány órával korábban esett ki (ha ugyan nem kilökték) az Ambrosiano bank épületének negyedik emeleti ablakából Calvi titkára, Graziella Corrocher, aki történetesen a P2 Páholy könyvelője is volt.

1986-ban Sindonát és egy bűntársát elítélték Giorgio Ambrosoli meggyilkolásának megrendeléséért. A hagyatéki ügyintéző Ambrosolit 1979-ben agyonlőtték, miután Sindona otthonában dolgozva annak iratai között bűncselekményre utaló bizonyítékokat talált. Csupán két nappal azután, hogy Sindonát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, holtan találták cellájában – ciánmérgezés végzett vele.

Bár még mindig vitatott, hogy halála öngyilkosság vagy gyilkosság következménye volt-e, az bizonyos, hogy előtte nem sokkal azt mondta: „Félnek, hogy valami olyan kényes információval szolgálok, amit nem akarnak szétkürtölni”.

Marcinkus, miután biztosították afelől, hogy az olasz hatóságok nem fognak eljárást indítani ellene, kegyvesztetten hagyta el a Vatikánt és hazatért az Egyesült Államokba, ahol gyakorlatilag teljesen visszavonult a közélettől.

A sors fintora, hogy éppen a Banco Ambrosiano névrokona, milánói Szent Ambrus ítélte el a negyedik században a kölcsönöket terhelő kamatot, mondván, hogy az „természetellenes”. „Frank Hogan New York-i államügyész, aki [a P2-ügy] miatt már számos helyi maffiózó ellen vádat emelt, megpróbálta elérni Marcinkus kiadatását és bíróság elé állítását, de a Fehér Ház közbenjárására próbálkozása kudarcba fulladt” – írta Wilson.

Gelli, aki ellen Olaszországban több vádemelés történt, még mindig szabadlábon van és bujkál. Ezek a szabadkőművesek „olyan csalásokért felelősek, melyek Amerika és Olaszország történetének legnagyobb bankcsődjeit idézték elő” – írta Vankin és Whalen, ám ennek a több milliárd dolláros katasztrófának szinte semmi sajtóvisszhangja nem volt Amerikában.

Az összeesküvésekkel foglalkozó brit író, Icke sok más szerző félelmeinek adott hangot, mikor így írt: „Határozottan hiszem, hogy valami hasonló megy végbe az Egyesült Királyságban és sok más országban [talán az USA-ban is?], ami a P2 módszereit és céljait tükrözi”.

Felhasznált irodalom: Jim Marrs: Rule by Secrecy

Hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár