Az UFO-k megfigyelésének legősibb részletes beszámolója III. Thotmesz fáraó (kb. Kr. e. 1504-1450) királyi évkönyveinek egyikében olvasható.
Egy foszladozó papiruszról Boris de Rachewiltz herceg készítette az alábbi fordítást (Vallée, 1966):
„A 22. évben, a tél harmadik hónapjában, a nap hatodik órájában… az Élet Házának írnokai kerek tüzet láttak közeledni az égbolton… Az alaknak nem volt feje, szájából azonban bűzös lehelet áradt. Teste egy rúd hosszú és egy rúd széles volt (egy rúd kb. 5 méter). Semmilyen hangot nem adott.
Az írnokok szíve összezavarodott a látványtól: hasra vetették magukat.. aztán a fáraó elébe járultak… hogy jelentést tegyenek neki. Őfelsége rendelkezett… és mindent kivizsgáltak… amint az írva vagyon az Élet Házának papirusztekercsein. Őfelsége hosszan elmélkedett a történteken.
Néhány nap elteltével ezen dolgok még nagyobb számban jelentek meg az égbolton, mint valaha. Fényesebben világítottak az égen, mint a Nap, és szétterjedtek egészen a mennybolt négy sarkáig… A tüzes körök helyzete nyomasztó volt. A fáraó hadserege körében figyelte őket. Vacsoraidő volt. Aztán ezek a lángoló körök az égbolt magasába emelkedtek déli irányban…”
Íme, 3500 évvel ezelőtt az égbolton feltűnő fények modern megfelelőinek minden jellemzője előfordult, magányos és csoportos fények egyaránt. Kör alakúak és rendkívül fényesek voltak. Nem keltettek zajt, és a bűzös lehelet valószínűleg az ionizált levegő szaga volt, amely valóban eléggé kellemetlen.
De mindebben az a legérdekesebb, hogy a csészealjak alakja szinte semmit nem változott ennyi idő óta, és hajtásmódjuk is nagyjából hasonlónak látszik, noha kellemetlen szagok már nem kísérik átlagos körülmények között napjainkban a közeli találkozásokat.
Bizonyára a földönkívüliek régen túlléptek az űrutazás rakétakorszakán, mert a hajdani írnok gondosan lejegyezte, hogy semmilyen zaj nem hallatszott. A jelenség modern kutatásának fényében a későbbi századok jelentéseit is értelmezni tudjuk.
Japánban 1015. augusztus 23-án azt látták, hogy két tárgy apró fényes gömböket „szül”. Hatalmas szivar alakú tárgyat láttak Franciaország fölött 1527. október 12-én. A svédországi Angermanland felett egy ragyogó hengerből gömbök bújtak elő 1752-ben. Három évtizeddel később, 1783. augusztus 30-án egy rendkívül furcsa tárgy nyolc műholdat bocsátott ki a greenwichi csillagvizsgáló felett Londonban, 1877. március 23-án a franciaországi Vence-ban pedig rendkívül fényes lángoló gömbök bukkantak elő egy különös alakú felhőből, és egy óra leforgása alatt haladtak el lassan északi irányba.
Ezek a jelenségek mind leviatán-szerű járművekről számolnak be, ami azt mutatja, hogy semmilyen időkorlát nem jelzi, mikor tűntek fel először bolygónk felett. Valójában már az Ótestamentum is számtalan példát tartalmaz, amelyeket ma UFO-megfigyelésnek és közeli találkozásnak tekinthetünk.
Jó néhány meggyőző bizonyíték szól amellett, hogy az Ószövetség Istenét talán légi járművekben ülő istenek képviselték, akik úgy beszéltek a prófétákhoz, és úgy irányították őket, ahogyan az bizonyára megfelelt terveiknek. Más szóval a történelem folyamán olyan idők is jártak, amikor a földönkívüliek közvetlenül beavatkoztak az emberi lények dolgaiba.
Például Zakariás próféta könyvében (5:1-2) ezt találjuk (Károli Gáspár fordításában):
„Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala. (az eredetíben ez repülő tekercs). És monda nékem: Mit látsz tel És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.”
Még érdekesebb példa fordul elő Ezékiel próféta könyvében, ahol egy légi jármű száll a földre, és a benne tartózkodók arra utasítják Ezékielt, hogy tájékoztassa bizonyos dolgokról népének vezetőit. Ezek a látogatások 25 éven át tartottak, és az Ezékiel által látott jármű leírása annyira részletes, hogy ennek alapján Josef Blumrich, amerikai űrhajó-mérnök rekonstruálni tudta a jármű valószínű alakját.
