Az okkultisták által oly sokszor használt asztrális kifejezést bonyolult dolog elmagyarázni, definiálni, ha valaki nem foglalkozik rendszeresen az okkult tudományok tanulmányozásával.
A jelen gondolatmenettel kapcsolatban elegendő annyit megjegyezni, hogy a hagyományos, fizikailag érzékelhető sík fölött, azon túl van egy másik, sokkal finomabb sík, amit asztrális síknak nevezünk.
Minden emberi lény képes érzékelni az asztrális síkot, például úgy, hogy kitágítja, megnagyobbítja a hagyományos érzékek hatalmát. Az emberek többségében azonban a fejlődés jelenlegi szakaszában az asztrális érzékek még nyugvó állapotban vannak, és csak itt-ott találunk olyan embereket, akik képesek az asztrális síkot érzékelni, jóllehet, az evolúció során természetesen majd az egész emberi faj birtokába jut ennek a képességnek.
Az emberi aura színei, amiket a különféle mentális és érzelmi állapotok indukálnak, asz asztrális sík jelenségei közé tartoznak, ezért kapták az asztrális szín nevet. Mivel az asztrális sík részei, nem a hagyományos, fizikai síké, csak az asztrális síkon is működő érzékszervekkel lehet látni őket, a hagyományos fizikai síkon működő látás számára ezek a színek láthatatlanok.
Azoknak az embereknek, akikben kifejlődött az asztrális látásmód, más néven a tisztánlátás, ezek az asztrális színek olyan valóságosak, mint a fizikai színek másoknak. A jelenséget az okkult tudomány ugyanolyan alapossággal vizsgálja és rögzíti, mint a fizika tudománya a fizikai sík színeit.
Az a tény, hogy a hagyományos fizikai érzékszervek számára ezek a színek láthatatlanok, nem jelenti azt, hogy nem is léteznek. Emlékezzünk csak arra, hogy a vak és a színvak ember számára a mi fizikai színeink sem léteznek. A megszokott, fizikai síkon élő ember egyszerűen színvak az asztrális színekre; ennyi az egész.
Az asztrális síkon a mentális vagy emocionális állapotok minden árnyalatának megvan a megfelelő asztrális színe. Utóbbi akkor manifesztálódik, amikor az előbbi kialakul. Ebből következik, hogy ha az okkultista egyszer megkapja a kulcsot a színek értelmezéséhez, és asztrális víziója révén látja az asztrális színeket, akkor arra is képes, hogy a látóterében levő bármelyik ember mentális és emocionális állapotát megállapítsa.
Ahogyan a fizikai sík színei, az asztrális színek is a három alapszínből tevődnek össze, ezek a: (1) piros, a (2) kék, és a (3) sárga. Ebből a három alapszínből alakul ki az összes többi szín is. Az alapszínekből képződnek a másodlagos színek, ezek a következők: a (1) zöld, ami a sárga és a kék kombinációjából alakul ki; a (2) narancssárga, a sárga és a piros kombinációjából; és a (3) lila a pirosból és a kékből.
A további kombinációk más színeket alkotnak; a zöld és lila például olajzöldet; a narancssárga és a lila rozsdabarnát; a zöl és a narancssárga zöldessárgát.
Az asztrális színek jelentése
Piros: A piros szín a lelki alkat fizikai fázisát jeleníti meg. Mondhatjuk úgy, hogy azokat a lelki tevékenységeket szimbolizálja, amik a fizikai életben történnek. A test vitalitása által manifesztálódik, az árnyalatait, világosabb vagy sötétebb színváltozatait pedig a vágyak, a düh, a fizikai vágyódás hozza létre.
Kék: A kék a lelki alkat vallásos vagy spirituális fázisát jelenti. Vagyis azokat a lelki aktivitásokat, amelyek a magasabb eszmékkel, az önzetlenséggel, az önfeláldozással, a mély tisztelettel, a hódolattal és hasonlókkal kapcsolatos. Árnyalatait a vallásos érzések és érzelmek hozzák létre.
Sárga: A sárga a lelki alkat intellektuális fázisát mutatja meg. Ez a fázis jelképezi azokat a mentális tetteket, amelyek észérvekkel, elemzésekkel, ítéletekkel, logikai folyamatokkal, adatelemzésekkel, következtetésekkel és szintézissel foglalkoznak. Számos különféle halvány és sötét árnyalata kifejezi az intellektuális aktivitás különféle formáit, nagyokat és kicsiket egyaránt.
Fehér: A fehér azt jelenti, amit az okkultisták tiszta szellemnek neveznek; nagyon különbözik attól, amit spiritualitásnak, vagyis egyfajta vallásos érzelemnek nevezünk; ez a tiszta szellem valójában a mindenség esszenciája. A tiszta szellem a létezés pozitív pólusa
Fekete: A fekete a létezés negatív pólusát jelképezi; a tiszta szellem cáfolata, és minden tekintetben az ellentéte.
A három asztrális alapszín különféle kombinációi kapcsolatba kerülnek a feketével és a fehérrel, illetve ezek hárman is összekeveredhetnek. Ezek a kombinációk természetesen a mentális tevékenységek árnyalatainak eredményei, ezekben ölt testet az illető egyénisége, a színek és az árnyalatok ennek a tükörképei, és kulcsot adnak a megfejtéséhez is.
Az asztrális színek kombinációja és keveredése végtelen számú lehetőséget rejt magában, a változatosság elképzelhetetlenül nagy. A színek vegyülése nem csupán a keveredés következménye, a kép sok esetben csíkos, vonalkázott, pöttyös vagy foltos lesz valamely másik színtől. Vannak alkalmak, amikor meg lehet figyelni, amint két ellentétes szín áramlata küzd egymással, mielőtt összeolvadna. Ugyanakkor arra is van példa, hogy az egyik szín semlegesíti a másikat.
Néha nagy fekete foltok zavarják az élénk színeket, elsötétítik a szín tüzes fényét, pont úgy, ahogy az a fizikai tüzeknél is megfigyelhető. Nagy villámokat vagy élénksárga és piros lángokat is láthatunk, amint átcikáznak az auramezőn mutatva, hogy valami nyugtalanság vagy konfliktus van az intellektus (szellem) és a passzió (szenvedély) között.
Az asztrális látás képességére még szert nem tett személy hajlamos úgy képzelni, hogy az emberi aura asztrális színei olyanok, mint egy tojás alakú szivárvány, spektrum vagy valami hasonló. Ez azonban nem így van. Először is, az asztrális színek ritkán vannak nyugalomban, elvégre mind a mentális és érzelmi tevékenység következményeként jön létre, ezek a tevékenységek pedig folytonos vibrációban, változásban, ritmikus mozgásban vannak.
Ebből következik, hogy az aura színei kaleidoszkópszerűek, azaz a szín, az alak és a csoportosulás folyamatos változásban van: mondhatjuk úgy, hogy ez egy nagy elektromos kijelző, amin a kép folyton elmozdul, változik és keveredik.
A lángszerű kisugárzás nagy nyelvei jelzik, hogy az aura rétege alatt milyen erős érzések, izgalmak vannak. Ezek öltenek testet a hatalmas vibráló örvényekben és forgatagokban. A látvány nagyon izgalmas, bár elsőre ijesztőnek tűnhet. A természet bölcsen adományozza az asztrális látás képességét, csak fokozatosan alakul ki, és a fejlődés szakaszai közötti ugrás jóformán érzékelhetetlen.
