Minden idők legkülönösebb telefonhívása

Kivel ne fordult volna már elő, hogy belegabalyodott egy olyan telefonbeszélgetés szövevényébe, amelyben egynél akár jóval több résztvevő is őrjítette egymást. 

Nos, ehhez hasonló dologról adott hírt az amerikai Saga magazin 1972 júliusi számában. Nagy ribillió lehetett, annyi szent, mert két amerikai hölgy, akik interurbán szerettek volna tárgyalni egymással, egyszerre csak olyan hangzavarban találta magát, amelyben a NORAD (Észak-Amerikai Légierők Parancsnoki Központja), moszkvai illetékesek, az akkori elnök, Richard Nixon,és néhány amerikai támaszpont vezetői vettek részt. Lássuk a sztorit:

1972. január 12-én Mrs. Roy Parker felhívta a lányát, Sherryt este háromnegyed kilenckor. Alig néhány perce társaloghattak, amikor egy hang belerikkantott a beszélgetésükbe:

– Itt a NORAD központ…éles riadónk van…Moszkvát már értesítettük…megkíséreljük Tinkert a kettes vonalon elérni…valami zavart észlelünk…

Mrs. Parker úgy vélte, hogy az ő, lányával folytatott beszélgetése lehet a zavar oka. Lánya így számolt be az élményükről:

– Folyvást azt hajtogatták, hogy „éles riadó, éles riadó”. Gondolván, hogy komoly dologról lehet szó, letettük a kagylót.

Mrs. Parker néhány perc múlva ismét felhívta a lányát. Elmondta neki, hogy megkereste telefonon azt a telefonközpontost, aki az ő vonalát kapcsolta. Amikor vele beszélt, semmiféle zavarást nem észlelt, így hát lányáék, vagyis Eckhardték vonala volt valószínűleg hibás.

– Még mindig a vonalban voltak – meséli később Mrs. Parker. – A NORAD arról számolt be, hogy radarral követnek valamit, ami a Csendes-óceán illetve a Mexikói-öböl felett repült. Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem két tárgyról volt szó. Még ezt mondták: Houston radarral követi őket, Alamogordo is… Dayton szintén radarral követ…Elfogó vadászgépeket küldtek ki…Éles riadónk van…Ez nem gyakorlat…Ez riadó…

– A következő izgalmas közlés az volt – vette át a szót Mrs. Eckhardt -, hogy az egyik tárgyat leszedték a Csendes-óceán fölött. Majd azt hallottuk, hogy az elfogó vadászgépeket viszont lelőtte a másik tárgy. Később azt mondták, hogy az egyik elfogó vadászgép roncsait sikerült megtalálni, a helyszínt azonban nem adták meg.

Mrs. Parker a döbbenetes telefonos zűrzavar alatt hevenyészett feljegyzéseket is készített. Ezeket böngészve kijelentette a SAGA riporterének, hogy a vadászgépeket különböző támaszpontokról küldhették ki. A hallottak alapján úgy vélte, hogy az ismeretlen repülő tárgyak vészesen közeledhettek Houston, Alamogordo és Los Angeles térsége felé.

Mrs. Parker szerint a NORAD egyidejű kapcsolatban volt a Sheppard légi támaszponttal, amely Wichita Falls-ban, Texasban található, egy meg nem nevezett alamogordói létesítménnyel, Honoluluval, Hawaii-al, a texasi Houston-nal és az Oklahoma Citybeli Tinker légi támaszponttal.

Bill Eckhardt, Mrs. Eckhardt férje, aki szintén belehallgatott az izgalmas beszélgetésekbe, úgy emlékszik, hogy a katonai beszélgetéseket oly tisztán lehetett hallani, mint a megszokott normál polgáriakat.

Néhány hang úgy hallatszott, mintha telefon helyett inkább rádión közvetítették volna. A NORAD-dal azonosítható hang egyszer még azt is mondta, hogy Kansasban néhány telefonvonal lerobbant, de már dolgoznak a kijavításán.

Bill szerint két F-104-es vadászgépet lelőttek az idegenek, de két UFO is elpusztult a harcokban. Ezek Új-Mexikóban, Alamogordótól nem messze zuhantak le a sivatagban. A roncsok helyét meghatározták, és két szakértő csoportot küldtek ki Alamogordóból, hogy vizsgálja meg a két UFO maradványait.

A beszélgetés vége felé, amely egészen kilenc óra negyven percig, vagyis csaknem egy óra hosszat tartott, Eckhardt szerint egy hang a következőket mondta:

– A vadászgépek pilótái látják őket…kapcsolják az Elnököt.

Némi recsegés-ropogás után:

– Az Elnök a vonalban van.

Eckhardt ezután egy olyan hangot hallott, amely nagy mértékben hasonlított Nixon elnök hangjához. Ezt mondta:

– Ez a telefonhívás valószínűleg egyike a történelem legkülönösebb telefonhívásainak…

Az Elnök szavai alatt Bill elvesztette a fejét és belekiabált a vonalba:

– Mondhatnék valamit!?…

Nem kapott választ. Úgy tűnt, nem hallották a hangját. A cikkben foglaltak persze nagy vihart kavartak. Amerika lázban volt.

A cáfolat hivatkozik egy bizonyos Dooher ezredesre a NORAD-nál, aki kijelentette, hogy nem volt semmiféle riadó és az egész dolog nem egyéb rossz tréfánál. A Hadügyminisztérium illetékes tisztviselői állítólag őszintén megdöbbentek, amikor a híresztelésekről hallottak.

Colman von Keviczky, az ICUFON igazgatója nem az az ember, aki egy ilyen ügynek ne járna utána. Írt Eckhardtéknak és tőlük a következő válaszlevelet kapta:

Kedves Mr. von Keviczky!

Ezúton válaszolok arra a levelére, amelyben megkérdezte tőlünk, mi voltunk-e az a házaspár, aki a SAGA magazin cikkében szerepel. Boldogan levelezünk önnel az üggyel kapcsolatban, de csak akkor, ha levelezésünk nem kerül nyilvánosságra. Az utóbbi időben ugyanis nem túlságosan hízelgő cikkeket írtak rólunk. Már belefáradtunk, hogy állításainkat állandóan megerősítik, illetve cáfolják. Mi soha nem állítottuk, hogy amit hallottunk az igaz, hanem csak azt mondtuk, hogy ezt meg azt hallottuk. Ha kutatásait bármely módon elősegíthetjük, kérjük nyugodtan lépjen velünk érintkezésbe.

Tisztelettel

Mrs. W. C. Eckardt

Fura egy történet, annyi szent. Hogy mi az igazság? Talán soha nem fogjuk megtudni…

Forrás: Hargitai Károly: UFO Szenzáció és bizonyítékok című könyve

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend