Főoldal / Kriptozoológia / Likouala rejtélyei: A Mokele-Mbembe és társai

Likouala rejtélyei: A Mokele-Mbembe és társai

Mokele-Mbembe

A távoli, ugyanakkor egzotikus kontinens, Afrika számos rejtélyt tartogat még a tudósok és a kalandvágyó felfedezők számára. A kongói Likouala-mocsárvidékről viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk – az ide látogató szakértők jobbára a helyi őslakók elbeszéléseire hagyatkozhatnak, ha az itteni állatvilágot szeretnék tanulmányozni.

Néhány pigmeus hihetetlen lényekről számol be a messzi földekről ide utazóknak: ezeket az állatokat a legtöbben a dinoszauruszokkal rokonítják. Vajon lehet-e ezen mondáknak valamilyen tudományos alapja, vagy az őslakosok történetei nem többek a fantázia termékeinél? A cikkben erre keressük a választ.

Mielőtt azonban megérkeznénk képzeletbeli utazásunk helyszínére, vegyük szemügyre, hogy pontosan kik is foglalkoznak az ősi vagy újkeletű mítoszok legendás lényeivel. A kriptozoológiát sokan áltudománynak tartják, hiszen a vele foglalkozók olyan, talán nem is létező teremtmények után kutatnak, melyekről (legalábbis az esetek többségében) konkrét bizonyítékokkal nem rendelkezünk, csupán rejtélyes, sokszor rémisztő leírások őrizték meg emléküket.

„Nessie”, az egyik legismertebb kriptid

Ezeket az élőlényeket kriptideknek hívják. A görög eredetű kryptosz szó jelentése: „rejtett”, ezzel is utalva arra, hogy az állatok sokáig – vagy talán örökre? – rejtve maradtak a tudomány előtt.

Ám bármilyen hihetetlennek is hangzik, a kriptozoológusok még a legcsökönyösebb kételkedőket is meggyőzhetik – feltéve, ha találnak élő bizonyítékot. A feladat korántsem egyszerű, mégsem lehetetlen.

Akár iskolapéldának is tekinthetjük a bojtosúszójú maradványhal (Latimeria chalumnae) esetét. Sokáig úgy hitték, hogy ezek a halak réges-rég, mintegy 70 millió évvel ezelőtt kihaltak. 1938 decemberében azonban minden megváltozott.

Akár a hamvaiból feltámadt főnix: a bojtosúszójú maradványhal (kép forrása: marinebio.org)

A dél-afrikai East London városka közelében a halászok hálójába egy felettébb furcsa hal akadt. J. L. B. Smith ichthyológus professzor alig akart hinni a szemének – az eléje hozott, másfél méteres állat ugyanis nem volt más, mint a bojtosúszójú maradványhalak egyik képviselője.

Később újabb halak kerültek a napvilágra: 1952-ben rögtön két példánnyal gazdagodott az élő kövületek listája (Indiai-óceán térsége, Comoran-szigetek), 1997-ben pedig az indonéziai Sulawesinél (Celebesz) akadt horogra egy újabb őshal.

De mi a helyzet a kongói Likouala-mocsárvidékkel? A területre már régóta vezetnek expedíciókat, melyek gyökerei egészen az 1600-as évekig nyúlnak vissza. Az egyik legismertebb európai utazónak Proyart abbé számít: az abbé és misszionáriusai olyan karmos lábnyomokat találtak, melyek kerülete legalább 90 centiméter volt, a köztük lévő távolság pedig több, mint két méter.

Tipikus kongói vidék

Proyart 1776-ban kiadott művében tette közzé feljegyzéseit. A Chicagói Egyetem zoológiai tanszékének egykori professzora, Roy Mackal 1980–81-es felderítőútja során további elbeszélésekkel gazdagította a kongói lényekkel kapcsolatos ismereteinket; hasonlóan cselekedett Bill Gibbons angol felfedező is, aki 1985-ben és 1992-ben szervezett ide expedíciókat. Milyen teremtményekről olvashatunk a feljegyzésekben?

Az egyik legjobban ismert faj a mokele-mbembe. A mokele-mbembe a szemtanúk szerint legalább akkora, mint egy elefánt, három méter hosszú, ostorszerűen elvékonyodó farokkal és közel két méteres nyakkal.

Az állat hatalmas testét négy, oszlopszerű végtagja támasztja alá, és háromujjas lábnyomokat hagy maga után. A pigmeusok félénk természetű, részben vízi életmódra berendezkedett lényként ismerik, melynek legfőbb tápláléka – a Roy Mackal által szerzett információk alapján – valamilyen vízinövény. A mokele-mbembét nem csak itt, de Kamerunban és Gabonban is ismerik, utóbbi helyen a n’yamala néven tartják számon.

Fantáziarajz a mokele-mbembéről – itt kevésbé olyan békés, mint ahogy arról beszámolnak… Kép:Ben Wootten

Ugyancsak egy elefánt méreteivel büszkélkedhet az emela-ntoukának keresztelt lény. A bennszülöttek a mokele-mbembénél sokkal agresszívabb állatnak írták le, amelynek teste súlyos farokban végződik, fején pedig hosszú szarvat (néha több szarvat is említenek) visel.

A szakértők a Triceratops egyik rokonára, a Monoclonius-ra gyanakodnak. Ám akad egy súlyos probléma: mégpedig az, hogy a tülkös dinoszaurusz fosszíliái nem Afrikából, hanem az észak-amerikai Montanából és Kanadából kerültek elő…

A mbielu-mbielu-mbielu néven ismert teremtmény hátából csontos lemezek nőnek ki. A pigmeusok a Stegosaurus képében vélték felfedezni a lényt. Azonban a Stegosaurus nem ezen a kontinensen élt – nem úgy a nála sokkal kisebb rokona, a Kentrosaurus.

A Kentrosaurus megkövesedett maradványait az 1909 és 1912 között végzett tendagurui ásatások során hozták a felszínre – többek között olyan dinoszauruszokéval együtt, mint mondjuk az első Jurassic Park-filmből megismert Brachiosaurus.

A négy-öt méter hosszúra megnövő Stegosaurus-rokon megjelenése jellegzetes volt: a háta közepéig végigfutó lemezeket hegyes tüskék váltották fel, sőt, combjai felett is viselt egy tüskepárt.

A legkevesebb információval a csipkeve esetében rendelkezünk. Ez a ragadozó lehet azonban a kongói mocsárvidék legrettegettebb állata. A „húsevő gyík” teste akár négy tonnát is nyomhat, és hatalmas karmokkal van felfegyverezve. Állítólag a pigmeusok a szörnyeteg egy példányát el is fogták az elmúlt időkben… A bennszülöttek által adományozott név egyébként magyarul ennyit tesz: „tengeri oroszlán”.

Az afrikai kontinensen egykor olyan hatalmas és félelmetes ragadozók is éltek, mint a képen látható Carcharodontosaurus – ám ezen húsevő dinoszauruszoknak csupán annyi köze volt a vízhez, hogy azt itták. Vajon miféle állat lehet a rettenetes csipkeve?

Bár már nem a likoualai legendákhoz tartoznak, a kongamatók is afrikai kriptidek. A „repülő gyíkok” a Zimbabwe és Zambia egyes térségeiben élő embereket tartják rettegésben. A kongamato hosszú csőrében rengeteg fog sorakozik, szárnyfesztávolsága pedig akár a két métert is elérheti.

Forrás: Bryan Syme – Deviantart

Minden bizonnyal korai pteroszauruszokról lehet szó (amelyek nem voltak dinoszauruszok, csak azok kortársai), mint például az Eudimorphodon, vagy még inkább a Rhamphorhynchus.

Meggyőződésem, hogy a dinoszauruszokkal rokonított lények legendái ihlették meg Peter Jackson rendezőt, amikor megalkotta a 2005-ben mozikba került King Kong című filmjét.

Bizonyára több olvasónk is találkozott már a számtalanszor újragondolt történet jacksoni változatával, így fogadni mernék rá, hogy rajtam kívül másoknak is eszébe jutott a film a cikk olvasása közben.

forrás: Fejes Valentin – noiportal.hu

Hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár