Ingo Swann az 1998-ban megjelent Penetration – The Question Of Extraterrestrial And Human Telepathy című könyve után tovább foglalkozott az égitestek, köztük a Hold vizsgálatával.
Az imént említett könyvében részletesen leírta a Hold 1973-ban történt – általa végzett – pszichikus vizsgálatának körülményeit, sőt, a számára engedélyezett határokon belül az ott tapasztaltakat is belefoglalta.
A Holdon ezt követően végzett saját vizsgálatairól egy nyilvános előadáson kérdésekre válaszolva árult el néhány gondolatot. Az alábbi leirat alapjául szolgáló előadás 2002. október 13-án New Jersey-ben a bordentowni UFO konferencián került felvételre.
Részlet az előadás lejegyzett változatából:
Kérdés: Ön a Penetration című könyvében bemutatja a Holddal kapcsolatos távolbalátási (remote viewing) tapasztalatait.
Swann: Igen, sőt miután befejeztem a könyvet, még vissza is mentünk oda. Erről szívesen beszélek, ha Mr. Durant (a konferencia egyik levezetője) erre felhatalmaz.
Durant: OK.
Swann: Igen, szóval én az alábbi fenntartásokkal fogok erről beszélni. Tulajdonképpen az történt, hogy támadt egy ötletünk, majd kísérleteket végeztem, és amiről be tudok számolni, az nem más, mint ezeknek a kísérleteknek az eredménye. És én nem állítom, hogy a tapasztalataim bármire is vonatkoznának. Értik? OK? (nem hallható hozzászólások a hallgatóság soraiból).
Igen, tehát én soha nem állítottam, hogy bármit is tettem. Amit viszont állítok az az, hogy megpróbáltam. Tény, hogy ezidáig mintegy négy vagy ötezer távérzékelési kísérletet végeztem, de még mindig azt mondom, hogy csupán kísérletezem.
Ezeknek a dolgoknak a jellemzői, hogy nem lehetsz biztos abban, hogy újra meg fognak történni. Rendben? Mindig azt mondom, hogy én próbálkozom, ezzel kapcsolatban mindenképpen ez az én fő mottóm. Mit szeretnének tehát tudni a Holdról?
Kérdés: Tudomásom szerint egy alkalommal azt mondta, hogy látott *** (a jegyzőkönyv kipontozva)
Swann: Igen. Visszatérő utazásainkon újra láttunk, szóval láttunk emberszerű lényeket, igen.
Kérdés (a hallgatóság soraiból ismét): Rendes emberi lényeknek látja őket? (Egy másik hang a Hold sötét oldaláról kérdez a hallgatóságból).
Swann: Igen, a mi fajtánk. Tulajdonképpen nem szükséges a Hold sötét oldalára menni, mert azon a részén is vannak bázisok, amit rendszeresen látunk. Két típusuk, vagy mondjuk úgy, két osztályuk van azoknak a humanoidoknak, amelyekbe belefutottunk.
Az első osztálya úgy néz ki ezeknek a lényeknek, mint egy harcos, akinek fémlemezek vannak a fejébe ágyazva, az ő egyedüli funkciójuk az, hogy telepatikusak legyenek, hogy észleljék a holdi környezetbe érkező betolakodókat.
Egyik képességük az, hogy kiemelnek, és visszavetnek oda, ahonnan jöttél. (Nevetés a hallgatóságban.) Ez megtörtént velem is egyszer, és csak annyit tudtam mondani: „Hát igen, kidobtak engem!”. Mégis azt mondom, hogy vissza akarok menni, de sokkal több kapoccsal és rejtőzködési módszerrel kell rendelkeznem.
És amint úgy intéztem, hogy ott legyek, és ezek a fickók jöttek, hogy elkapjanak, vagy megnézzék, hogy ki vagy, akkor képes vagy azonnal „meghallani” őket. Ez egy visszhangszerű jelzés, és amikor meghallom, akkor még a falon is átmennék, hogy elrejtőzzek egy másik helyiségben, hogy ne találjanak rám.
De később úgy tűnt, hogy beleegyeztek a jelenlétembe, elsősorban azért, mert én nem voltam ET (földönkívüli). Vannak ott ugyanis olyan földönkívüliek, amelyek egymással ellenséges viszonyban vannak, úgy gondolom. Én meg csak egy földlakó vagyok, minimális telepatikus kapacitással. (Nevetés a hallgatóságban.)
A másik osztály általában nőneműekből áll, és fajtájuk vezetőinek tűntek. A férfiak csak katonák, ez minden, amit csinálnak. És bár ők humanoidok, eléggé hasonlítottak is, de az a benyomásom támadt, hogy egyszerű klónok. Úgy értem, hogy félig ember-szerűek, vagy bármit is jelentsen az. Ez volt a kétfajta típus, amit a Holdon találtam. Igen, uram?
Kérdés: Előző este hallottunk egy előadást Dr. Jacobs-tól, amely eléggé lesújtó képet festett az idegenek motivációjáról. Ők azt akarják – és én nem mondom, hogy egyetértek vagy sem -, hogy *** (a jegyzőkönyv kipontozva). Mit gondol Ön az idegenekről, elkülönülnek jó és rossz fajokra, vannak olyan idegenek, akik hozzánk hasonlóak, vagy mindannyian rosszak, talán valamiféle hibrid fajt akarnak létrehozni, esetleg mutánsokat, majd az idegenekkel kell élnünk, és a „mestereink” lesznek? Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? (Nevetés a hallgatóságban.)
Swann: Megértett engem, tényleg. Nyilván én is olvastam azt a könyvet, de most arról szeretnék beszámolni, amit én tapasztaltam. Én úgy gondolom, hogy ezek a nők és a férfiak képesek blokkolni a saját elméjüket.
Neked (egy skálán mérve) úgymond 101-es telepátiával kell rendelkezned, amellyel képes vagy oda menni. Majd aztán 102, 104, 105, sőt egészen 110-es telepátiát kell birtokolnod, hogy át tudd törni valakinek a telepatikus pajzsát. Úgy gondolom, hogy ha elkezded fejleszteni magadban a telepátiát, vagy bárki is elkezdené ezt, ki kell fejlesztenie egyfajta védelmet. Értik?
Szóval azt kérdeztem: „Mit csinálsz te itt?”. Mindenekelőtt azt mondom, hogy a „Kapcsolatban vagytok velünk?” kérdés mentén érdeklődtem, és nem igazán kaptam rá választ, mivel a válasz lényege az volt, hogy…nos, nem. Nem nagyon foglalkozunk azokkal a fickókkal ott lent (a Földön). Ez egy kissé lesajnáló volt. (Nevetés a hallgatóságban.). De aztán én megkérdeztem, hogy „Minek vagy te itt?”, és a válasz, amit kaptam az volt, hogy ők valamiféle katonai előőrs, akik egy vándorlási útvonalat védenek a világűrben.
Akkor egyáltalán nem értettem, hogy ez mit is jelent. Így volt ez egészen tegnapig, amikor Dr. LaViolette azt mondta: „Léteznek olyan (veszélyes) szuper-hullámok, amelyek mindenfelé terjednek”. És ezek a földönkívüliek nyilván képesek látni ezeknek az érkezését, és el kell terelni azokat az útjukból, ki kellett térni azok elől.
Ez az egy apró dolog, ez a semmiből jövő kis információ lehet a logikus magyarázat arra, hogy miért védi katonai előőrs a vándorlási útvonalaikat. Ha a mi emberi fajunk felfedezné fejlett csillagászati ismereteivel, hogy szuper-hullámok tartanak felénk, az egyetlen dolog attól kezdve az lenne, hogy hogyan kerüljünk ki az útjukból. Ez azt jelenti, hogy a világűrnek abba a szegletébe vándorolnánk, ahol nem lesznek jelen ilyen szuper-hullámok. Mindenesetre ez van LaViolette könyvében.
Ez az első dolog, ami legalábbis megvilágította számomra, hogy miért mondta azt a fenti alak, hogy a vándorlási útvonalat védik. De az is lehet, hogy egymás elől vándorolnak, ez is egy értelmezési lehetőség. Ez minden, amit erről tudok. Minden, amit erről tudok. Most a szoba hátsó részébe megyek egy kicsit, mindjárt jövök. Rögtön jövök. (Lehetőséget ad a helyiség hátsó részében ülőknek, hogy feltegyék kérdéseiket, majd az elöl ülőknek is.) Igen, uram?
Kérdés: (csillagozott rész) … A Holdnak melyik részén figyelte meg ezt az aktivitást? Van ott egy kráter, amelyet úgy nevezne, hogy *** (csillagozott rész)?
Swann: Nem tudok válaszolni erre, mivel csak Hold-koordinátákat használtunk a vizsgálat során, és nincs róla listám, hogy ezek milyen felszíni területeknek felelnek meg. De a helyszínek egyike sem volt kráterben.
Tudja, vannak olyan kráterek, amelyekben következetesen átmeneti holdi jelenségek helyszínének gondolnak, mint például különféle fények felvillanása a kráter fölött, amelyek mind egy vonalban vannak, majd megfordulnak és más irányba mennek. És ahogy a tudósok szokták mondani: azok a vulkánból jönnek fel. Olyankor én mindig azt mondom: „Na, várjunk egy percet. Láttál már valaha is bombákat feljönni egy vulkánból?” Nos, azok nem alakzatban jönnek fel, és egyáltalán nem fordulnak semmiféle alakzatba, a világűr felé távozzanak. Érti, uram?
[…]
Az előadás lejegyzett változata itt véget ért.
