Homályzóna – A rejtélyes elsötétedések nyomában

A parapszichológiai jelenségek kutatói a jövőben sem fognak unatkozni. Rengeteg olyan jelenség titkának a megfejtése vár rájuk, melynek okáról ma még sejtelmünk sincs.

1780. május 9-én sűrű sötétség borította el délelőtt 10 órakor Kanadát, New York keleti és Pennsylvania északkeleti részét…

Az egész úgy kezdődött, hogy északnyugaton köd keletkezett, amely az erős széllel gyorsan továbbterjedt. Minden lámpát meg kellett gyújtani. Délután egy órakor az égbolt olybá tűnt, mint egy csillagtalan éjszakán. Lassanként pánik fogta el a lakosságot, nagy sietve a templomokba menekültek, abban a hitben, hogy elérkezett az utolsó ítélet napja…

Délután öt óra felé már egy mindössze néhány centiméternyire az arc elé tartott fehér papírlapot sem lehetett felismerni. Majd amikor a legmélyebb volt a sötétség, halvány fénysugár tört át rajta. És ekkor minden tárgy valami furcsa, fantasztikus színárnyalatot öltött, miközben zöldes világosság szűrődött át a  homályon.

Csak másnap, éjjel egy óra körül kezdett valamivel világosabb lenni. Végre kibukkant a vérvörös színű Hold. Azután megpirkadt, és újra megjelent a Nap, mintha mi sem történt volna…

A jelenségre nem találtak semmiféle magyarázatot. A tűzvészt kísérő leghevesebben gomolygó füst vagy a legsűrűbb köd sem válthatott ki ilyen mély sötétséget, méghozzá akkora területek fölött. Az emberek szeme elé leengedett átláthatatlan fátyolnak talán az volt a rendeltetése, hogy eltakarjon előlük „valamit”? Nem esik nehezünkre ebben a hitben leledzeni, és az ezután ismertetendő tények alapos okát adják eme hitünknek.

Az idő tájban, amikor 1965. november 9-én az Egyesült Államok északkeleti részében, New Yorktól Maine-ig harmincmillióan, valamint Kanadában még néhány millióan munkahelyükről hazafelé tartottak, hirtelen arra döbbentek rá, hogy megszűnt az áramszolgáltatás!…

Minden fény pontosan abban a pillanatban aludt ki, amikor éjszakai homály borult az érintett területekre. Tizenhét óra huszonöt perckor egész városok süllyedtek sűrű sötétségbe és teljes bizonytalanságba. Amerikaiak százai maradtak bezárva a metrószerelvényekben, mások menet közben megállt felvonókban. Odakint szerencsére, ragyogott a Hold.

A televízió, lámpák, távközlő berendezések és radarkészülékek megszűntek működni. Minden előzetes ígérgetéssel ellentétben a jelenség még a katonai támaszpontokat is érintette. Csupán a gépkocsilámpák vetettek tétova fényt a homály borította övezetekre; a repülőgépek a gépkocsisorok fényszórói közül az éjszakában csak azokhoz igazodhattak, amelyek a repülőterek felé irányultak.

Az áramhiány a Niagara mindkét oldalán négy perc leforgása alatt átterjedt Buffalóig, Rochesterig, Rome-ig, Siracusáig, Uticáig, Hamiltonig, Kingstonig és Torontóig, vagyis az Ontario-tó partján elterülő vagy vele szomszédos városokig.

Majd a Mohawk völgyében és a Hudson völgyében lévő városokra, Saratogára, Troyra, Schenectadyra, Albanyra került sor. Az áramszolgáltatási zavar átterjedt Pennsylvaniára, New York államra, Massachusetsre, Connecticutra, New Hampshire-re, Vermontra, Maine-re és Ontarióra. Tíz perc elegendő volt hozzá, hogy az áramhiány kilenc államot sújtson, és elérje New Yorkot. Bostonnal, Augustával, Portlanddel, New Havennel, Providence-szel, Hartforddal és annyi más helységgel együtt majdnem az egész Új-Anglia sötétségbe borult, éppúgy, mint Pennsylvania több nagyvárosa.

Szorongás lett úrrá az összes érintett tájon. Láthatatlanul mindenütt ott lebegett a veszedelem a negyedmillió négyzetkilométer kiterjedésű terület fölött. Azután így mesélte el az egyik tanú az eseményeket:

„Nem volt már ugyanaz a világ. Az volt a benyomásom, hogy kísértetek járnak közöttünk…”

Másnap hajnalig ezer meg ezer tanú figyelte meg azokat a furcsa fényeket, amelyek fel-felvillantak az égbolton, miközben a legteljesebb csend honolt. „Tűzgolyókat” láttak a magasfeszültségű vezetékek fölött, és kékes meg narancssárgás tárgyakat figyeltek meg az ég különböző pontjain, azokon a helyeken, amelyek a homályba borult területet elhatárolták.

Az ezután következő hetekben semmiféle kielégítő magyarázatot nem tudtak adni a közönségnek. A sajtó, a polgári és a katonai személyiségek megpróbáltak ugyan magyarázkodni, de sikertelenül.

De még ha feltételezzük is, hogy valamiféle műszaki zavar keletkezhetett, vannak olyan tények, amelyek megdöntik ezt a feltevést. Számtalan beszámolót írhatnak erről a gigantikus méretű defektről, mind megannyi logikus magyarázatot is tartalmazhat; de a nyilvánvaló igazsággal egyik sem tud szembeszállni…

Ugyanabban az időben ugyanilyen természetű áramszolgáltatási zavarok fordultak elő Mexikóban, majd Új-Mexikóban és Texasban… Az 1965. november 9-ét követő hónapok folyamán további hatalmas arányú zavarok keletkeztek az Egyesült Államok különböző vidékein, valamint Dél-Amerikában. De a kézzelfogható bizonyosságoknak ezzel még nincs végük.

Valamicskével később Európára került a sor. Nevezetesen Stockholmban, utána pedig Hollandiában keletkeztek hasonló arányú zavarok, ugyanazokkal a jellegzetességekkel!

A november kilencedikei áramszolgáltatási csődről nagyon szép elméleteket gyártottak, jóllehet ezek meglehetősen kétes értékűek. De ugyan hogyan lehet a lehető legkomolyabban tanulmányozni ezt a jelenséget, az okokat, amelyek létrehozták, ha figyelmen kívül hagyják és nem vonják be a vizsgálatba a többi olyan jelenséget, amely majdnem ugyanabban az időben következett be, és ugyanolyan természetű?

Áramzavar keletkezhet nagyon kiterjedt övezetben, amint ez 1965 novemberében történt, de a minket érdeklő esetekben csak kétségtelen tények összességébe beágyazva lehet róla ítéletet mondani. Ha erre az áramkiesésre ésszerű magyarázatot akarunk találni, akkor nem előzhették volna meg más áramkiesések, illetve nem folytatódhatott volna másutt további áramszünetekkel.

Ebben az esetben nem „kerületi áramzavarról” van szó, hanem egy egész nagyvárosra kiterjedő, általánossá vált, sőt nagyjából egy egész kontinensre, ha éppen nem több kontinensre kiterjedő, habár csupán egyes övezetek körülhatárolt területein beállott áramszünetekről.

Nyugodtan elhihetjük, hogy néhány hónap folyamán a földkerekség olyan rendkívüli jelenséget élt át, amelyet senki sem láthatott előre, és amelyet lehetetlenség volt elhárítani. De vajon miféle fantasztikus jelenség lehetett az, amely az egész földön óceánoktól elválasztott hatalmas területeket képes volt így sötétségbe borítani? Határozott következtetést semmiből sem vonhatunk le, hacsak az égbolton megfigyelt világító gömbökből nem…

De hát miért? Ha tudomásul vesszük a jelenséget úgy, amint az bekövetkezett, szabadjára kell engednünk a képzeletünket, hipotéziseket kell felállítanunk, amelyek még ha szélsőségesek és erőtlenek is, mégis magyarázatul szolgálhatnak.

Túl sok erőlködésre azért nincs szükség, hogy megérthessük a dolgokat. A Tracers Company, egy eltűnt személyek felkutatásával megbízott társaság jelentése a következőket szögezi le:

„1965-ben négymillió amerikai távozott lakhelyéről anélkül, hogy új címét hátrahagyta volna. Nagyrészt tisztes emberek, mégpedig olyanok, akiknek nyilvánvalóan nemigen nyomta semmi különösebb a lelkiismeretét…”

Jól olvasták: Az Egyesült Államokban négymillió ember tűnt el 1965-ben! Ez a szám több szempontból is elrémítő. A világ különböző rendőrségeinek viszonylatában, amelyek minden esztendőben körülbelül kétmillió eltűnést tartanak számon, az arány csak az Egyesült Államokban alaposan eltérő, mégpedig kétszerese a ténylegesként nyilvántartott létszámnak!

Így azután, összefüggést keresve a világ egyik legerősebb nemzete által valaha is tapasztalt legnagyobb áramkiesés és a négymillió eltűnés között, nyugtalanítóak a kilátások. Valószínűleg nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ilyen kapcsolatba hoztuk az okot az okozattal, mert mind az ok, mind a hatás önmagukban zavarba ejtenek, és szembekerülnek a felfogóképességgel.

A magunk részéről nem kockáztatunk semmiféle pontos becslést a Dél-Amerikában, Mexikóban, Új-Mexikóban, Texasban, Stockholmban és Hollandiában az egymást követő áramzavarok folyamán bekövetkezett eltűnésekre vonatkozólag, de a Tracers Company adatai önmagukban is elgondolkoztatóak.

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend