Főoldal / Rejtélyek / A fekete kutyák misztériuma – 7 izgalmas történet a legendás fekete kutyákról

A fekete kutyák misztériuma – 7 izgalmas történet a legendás fekete kutyákról

A fekete kutya legendája

Olykor a halál hírnökei, máskor az ördög vérebei, aztán megint más helyzetekben védőszellemek. Ha valaki megérinti őket, hamarosan meghal, vagy csúnyán pórul jár, de már a puszta látványukat is a legrosszabb ómennek tartják.

Mi van még, amit nem tudunk a misztikus fekete ebekről? Ez a 7 fantasztikus történet, mindent megválaszol a legendás fekete kutyákról!

A fekete kutyák tanulmányozása 1938-ban vált „hivatalossá” kilépve a legendák és paranormális jelenségek köréből.  Ugyanis Ethel Rudkin folklorista, ekkor kezdett el foglalkozni Anglia egyik legrégebbi szellemével, legendás alakjával, a fekete kutyával.

Honnan eredt az inspiráció? Onnan, hogy ő maga is személyesen találkozott a fantom kutyával és onnantól kezdve el összegyűjteni a fekete kutyákkal kapcsolatos találkozókat. Rudkin arra jött rá, hogy sokan találkoztak már a hírhedt fekete kutyával, de minimum ismerne olyat, akinek volt szerencséje hozzá. Emellett több párhuzamot is felfedezett a történetek között, ami világosan fog kirajzolódni az olvasó előtt.

Vajon ki vagy mi lehet a misztikus fekete kutya? Egyáltalán egy vagy több van? Szellem, netán az ördög vagy valódi eb? Vagy csak egy szabadon élő nagy szaporulatnak köszönhetjük a csodákat?

A legendákból az derül ki, hogy hol sima kutyaméretű, máskor már farkas, vagy akár bika termetű. De mindig fekete a bundája és sokszor parázslik a szeme. Hol pokoli fenevadaknak írják le őket, máskor viszont jóságos, barátságos ebnek, akik bármikor képesek köddé válni.

Érdekesség: Ezek a babonák ihlették meg Sir Arthur Conan Doyle-t, (Baskerville-i kísértet) és J. K. Rowling-ot is (Az azkabani fogoly).

A kardinális látogatása

A legkorábbi igazolható legenda a fekete kutyáról 1552-re nyúlik vissza. A londoni Crescentius bíboros rendkívül elfoglalt volt, és miközben éppen levelet írt a pápának megjelent a kamrájában “egy hatalmas fekete kutya nagy lángoló szemekkel és hosszú fülekkel, amik egészen a földig értek”.

Az eb az asztal alatt helyezkedett el, ahol ő éppen a levelet írta. Felszólította a szolgákat, hogy távolítsák el az állatot, de az nyomtalanul eltűnt. Röviddel ezután a bíboros megbetegedett, és a halálos ágyán is csak azt bírta kiáltozni, egy ismeretlen fenyegetésnek, amit csak ő látott, hogy: “Vigye el a fekete kutyát! Vigye el a fekete kutyát! ”

Aylesbury tejesembere

1890-ban meséltek Aylesbury-i tejesemberéről, aki a mezőkön keresztül közlekedett, hogy lerövidítse az útját. Egy nap útközben beleszaladt egy nagy, tüzes szemű, fekete kutyába. Tisztában volt azzal, hogy ez nem szokványos kutya, úgy döntött másik utat választ ahhoz, hogy gyorsabban jusson vissza a teheneihez.

Napról napra és éjszakánként a tejesember ugyanazzal a kutyával találkozott szembe és kezdte elveszíteni a kezdeti félelmét a jószággal szemben. Végül, egy éjszaka, amikor egy kísérő is vele tartott az útján, úgy döntött, itt az ideje elhajtani néma, de hűséges társát.

A pálcájával a kutya felé sújtott és azonnal eltűnt. Ellenben a tejesember abban a minutában összeesett. Hirtelen lebénult és életének hátralevő részére megnyomorodott.

Ne ébreszd fel az alvó kutyát!

Anglia partja mentén fekvő Man-szigeten, a Peel kastélynak a saját fekete kutyája kísért, „Mauthe “. Az állat a vár minden szobájában végig vándorol, de leggyakrabban az őrkamrában látják, ahol a tűz mellett fekszik. Ugyanis még mindig vannak őrök a kastélyban, és mindegyik tisztelettel és kellő törődéssel kezeli a fantomkutyát, és soha nem zavarják vagy bántják őt.

Különösen azóta, hogy egyszer az egyik katona részegen bejelentette, hogy “megtudja, hogy ez egy kutya vagy maga az ördög-e”, és háborgatni kezdte a kutyát. Akkor éjjel hirtelen kijózanodott és szótlanná vált. Majd a vakmerő férfi három napra rá meg is halt.

Őrangyal

Íme, egy Rudkin általi beszámoló: 1905 körül egy nő éppen Scunthorpe városából tért haza a bevásárlásból, és hazafelé sétált a Crosby nevű faluba. Hazafelé, az asszony tudatában volt annak, hogy szorosan követi egy nagy, fekete kutya, amelyet soha nem látott.

Mivel barátságosnak tűnt, nem bánta a jelenlétét és tovább ment. Idővel elment néhány munkás mellett az úton, és meghallotta, hogy egymásnak suttognak arról, hogy milyen disznóságokat tennének vele, ha “ez a kutya nem lenne vele.”

Hazaérve a férjéért kiáltott, hogy az találkozzon a lovagjával, ám az inkább kihagyta a bemutatkozást és a csodálatos eb szőrén-szálán eltűnt. Mintha csak egy őrangyal néma és nemes cselekedete lett volna.

Így ne bánj a kutyával…

Egy másik beszámoló a Willoughton faluból származik.1938-ban egy éjszaka egy falubeli nő a Blyborough-i halastótól egy út mentén haladt, mikor észrevette, hogy egy nagy fekete kutya követi.

Nagyon bosszantotta a lányt, ezért szándékosan lelassította a lépteit, hogy elkaphassa a kutyát és mikor az mellé ért, megpróbált ráütni az esernyőjével … ám az esernyő teljesen átsuhant kutya testén, anélkül, hogy a legkevésbé is megzavarta volna. Mivel nem volt mit tennie a nőnek, folytatta vele az útját, aztán mikor letért az útról a kutya köddé vált.

Isten munkása?

Rudkin említést tesz egy nő apjáról, aki egy laikus prédikátor volt a metodista egyháznál. Egy téli estén váratlanul arra figyelt fel, hogy a fekete kutya kíséri a találkozójára. De már a kutya megjelenése előtt is rossz érzés fogta el.

Röviddel a fekete kutya megjelenése után megpróbálta elüldözni az állatot, de nem hagyta el az oldalát, amíg el nem érte az út végét. Végül, amikor a kutya eltűnt, akkor a szörnyű érzés is megszűnt.

Később a prédikátor arra jött rá, nem is kellett volna elhessegetnie a kutyát, mert szentül hitte, hogy az megvédte őt egy ismeretlen veszélytől.

A dajka találkozása a feketével

Talán a legkülönösebb történet, amit Rudkinnak sikerült begyűjtenie. 1908-ban látogatást tett egy farmon, Kirton város közelében.

Egy dajka letette a gyereket aludni, Rudkin pedig a helyi fekete kutyáról kérdezett és megkérdezte mit csinálna, ha meglátogatná a fenevad az otthonában. A dajka viccesen azt mondta: “A zsebembe rakom!”

Miután a gyerekek elaludtak, és a munkája véget ért, a dajka elindult Kirton felé. Az éjszaka sötétjében észrevette, hogy a fekete kutya közeledik felé, majd egyesen felé szalad és azt kiáltja – igen, a kutya! – hogy “Tégy be a zsebedbe! Tégy be a zsebedbe!”

forrás: Wadolowska Balogh Orsolya – noiportal.hu

Hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár