Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Elmélkedés az idegen civilizációkon

Neves csillagászok már évtizedekkel ezelőtt is el-eljátszottak a gondolattal: milyen lehet a kozmikus idegen lény? Nem, nem a külseje vagy a mérete érdekelte őket.

Nyikolaj Kardesevet vagy Carl Sagant inkább az érdekelte, hogyan vehetjük észre innen, a Földről? Azért a többi jellemző is fontos volt a számukra.

A miénknél sokkal fejlettebb civilizáció valahogy így nézhet ki: Az első típusú civilizáció – ehhez tartozunk mi is – csak annyi energiával rendelkezik, amennyit különféle célokra egyedei összessége elhasznál.

A második típusú civilizáció már annyi energiát használhat fel (és ezzel nem csupán saját szükségleteit elégíti ki, hanem jut belőle másra is, például kapcsolatfelvételre más civilizációval), amennyit egy közepes csillag (nap) sugároz ki. Végül a harmadik típusú civilizáció már annyi energiával rendelkezik, mint egy egész galaxis.

Sagan szerint nemcsak az energiafelhasználás lehet jellemző, hanem az is, hogy a civilizáció mennyi információval rendelkezik. Föltehető, hogy létezik az űrben olyan társadalom is, amely a mérhetetlen energia mellett a miénknél akár milliószor nagyobb tudással is rendelkezik.

galaktikus föderáció

És minél több az információja, vagyis a tudása, annál távolabbra terjed ki a hatalma is. Vagyis a nagy tudású civilizáció sebesen terjed az űrben, és nagy területen szóródik szét. Ha elég régen létezik a kozmosz, vagyis a világmindenség – érvelnek néhányan -, akkor már kialakult olyan szuperlény, amely “zéró időben”, vagyis időigény nélkül tudja a helyét változtatni!

Hogy ilyennel nem találkozunk, az persze nem azt jelenti, ilyen lény nincs. Legfeljebb nem jár erre. És mivel a mindenség öröktől fogva létezik, és roppant bonyolult “szerkezet” nincs kizárva, hogy egy-egy szuperlény már régen fölfedezte a többi dimenziót, és a más tulajdonságú terekben, a miénktől eltérő kozmoszokban él és tevékenykedik.

Néhány nagy elme megpróbálta fölvázolni milyen lehet az a civilizáció, amelyik akár több millió évvel is megelőzött bennünket a fejlődésben. Mi különbözteti meg tőlünk? – Elsősorban rendkívül fejlett agyuk, amit már “huszadik generációs” számítógéphez kapcsoltak. Vagyis minden egyed lehetőségei hihetetlen mértékben kitárultak, ami az információszerzést, -tárolást és -felhasználást illeti. – Majdnem korlátlan energiatartalékkal rendelkeznek, teljesen alkalmazkodtak a kozmoszbeli létezéshez, vagyis nincsenek kényszerítve arra, hogy egyetlen bolygón éljenek.

fénylények

Azok a lények bárhol a kozmoszban képesek “lakni”, nem kell bolygófelület vagy bármilyen egyéb kozmikus tereptárgy, objektum, formáció. – Hihetetlen sebességgel mozognak a térben, ami megközelítheti a fénysebességet, esetleg találtak már olyan csatornát, amely lehetővé teszi az ennél is gyorsabb haladást. – Nincs bennük agresszivitás: hiszen bármihez hozzájuthatnak a kozmoszban, amihez csak kedvük támad.

Egyetlen céljuk az élet megőrzése, az élet pártolása, és a folytonos tudásgyűjtés lehet. Az ilyen lény abszolút egészségű lehet, információközlése pedig szinte egyidejű. Vagyis gondolati úton kommunikálnak egymással. Azonkívül biztosan ismer minden egyéb élőlényt is. Ismeri a kapcsolatfelvétel módját, és tudja azt is, mikor szabad erre sort keríteni, és mikor nem.

Tevékenységét valamifajta kozmikus etika szabályozza. Gondolati úton gyakorolhat pozitív hatást az űrbeli és egyéb folyamatokra… És azt is mondják a földi tudósok: az efféle lények nyilván már régen fölfedeztek bennünket, de amíg ilyen éretlenek vagyunk, addig nem veszik föl velünk a kapcsolatot.