A legnagyobb fennmaradt középkori kéziratot, a magyarul Sátán Bibliájaként ismert titokzatos Kódexóriást (Codex Gigas) a legenda szerint maga Lucifer alkotta, miután alkut kötött egy bajban lévő szerzetessel.
Az ördög a barát lelkéért cserébe megírta a könyvet, és még egy egész oldalas rajzot is elhelyezett benne saját magáról. Az írás elemzése során persze kiderült, hogy valószínűleg egy írnok munkájáról van szó.
A kódex közel 22 cm vastag, a lapok oldalhossza mintegy 92 cm, elkészítéséhez pedig több mint 160 állatbőrt használtak fel. A 74 kg-ot nyomó bőrkötéses kötet megemeléséhez legalább két emberre van szükség.
A gyönyörű kidolgozású mű lemásolása becslések szerint öt évnyi megszakítás nélküli munkát igényelne. A titokzatos kézirat a feltételezések szerint a 13. század elején egy csehországi bencés apátságban keletkezett. A harmincéves háború alatt a svédek hadizsákmányként megszerezték, manapság a stockholmi Svéd Nemzeti Könyvtár őrzi.
A kódex megírásának pontos körülményei máig nem ismertek. A legenda szerint egy középkori szerzetest fogadalma megszegése miatt élve befalazásra ítéltek. Hogy elkerülje a kegyetlen büntetést, megígérte, hogy egyetlen éjszaka alatt megírja az emberiség minden tudását egybegyűjtő könyvet.
A szerzetes az éjfél közeledtével kezdett kétségbeesni, és szorult helyzetében a Sátánhoz fordult segítségért: felajánlotta, hogy eladja neki a lelkét, ha befejezi helyette a könyvet. Lucifer természetesen elfogadta a nehezen visszautasítható ajánlatot, és még egy szelfit is elhelyezett magáról a könyv lapjain. A középkorban emiatt sokan úgy gondolták, hogy az oldalak meg vannak átkozva.
Michael Gullick paleográfus azonban az írás elemzéséből azt a következtetést vonta le, hogy a kódex egy írnok munkája. A szövegbeli „hermann inclusus” (Remete Herman) aláírás ugyanis arra enged következtetni, hogy a szöveget egyvalaki írta. A szerző ráadásul csak egyféle, szétzúzott rovarfészekből készült tintát használt, ami szintén gullick hipotézisét támasztja alá. „Nyilvánvaló, hogy ennek a vaskos kötetnek a szerzőjét megszállta valami, hogy ilyen remekművet tudott alkotni. Hogy a fény vagy a sötétség erői voltak-e, örök rejtély marad” – magyarázza Gullick.
A Kódexóriás öt terjedelmes szöveget tartalmaz, köztük a teljes Bibliát. A könyv az Ószövetséggel kezdődik, amelyet az i.sz. 1. században élt zsidó történetíró, Josephus Flavius két munkája, valamint az Újszövetség követ, és a kötet végül prágai Kozmasz Chronica Boëmorum (Bohémia története) című művével zárul.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a szerzetes befalaztatásáról szóló legenda a latin inclusus szó félrefordítása miatt keletkezett. Az élénk fantáziával megáldott történetírók rögtön a borzasztó büntetésre gyanakodtak, pedig a szó jelentése közelebb áll a remetéhez. A Kódexóriás valószínűleg egy külvilágtól elzárkózó, magányos szerzetes életének remekműve.
forrás: Múlt-kor
