Főoldal / UFO / Az orosz Roswell 2.rész

Az orosz Roswell 2.rész

orosz-roswell02

(Az első rész folytatása.)

“Amikor az expedíciónk véget ért, és visszarepültünk Moszkvába, egy bizonyos intézmény — a KGB regionális részlege —. úgymond “meginvitált” bennünket az irodájába.

Egy mosolygó, ősz hajú férfi fogadott minket egy nagy teremben, és a kutatási feladatunk iránt érdeklődött. Azonban hamarosan hangnemet váltott és közölte: “Úgy tájékoztattak, mindegyikük szemtanúja volt a tajgában történt eseményeknek… Javaslom, a saját, jól felfogott érdekükben ne emlékezzenek semmire. Semmire az égvilágon.” Egymásra sandítottunk, s a férfi így folytatta: “Amint azt önök is tudják, létezik olyasmi, hogy államtitok. Most pedig mindnyájan aláírnak egy nyilatkozatot, amiben kötelezik magukat, hogy nem hozzák nyilvánosságra a látottakat. Amennyiben megszegik az ígéretüket, annak következményei lesznek…”

Nagyot sóhajtottunk. Mi egyebet tehettünk volna? Mélyen hallgattunk Pedig még csak nem is tudtuk, mi volt az. Mellesleg a történtekhez hozzátartozik, hogy az expedíció tagjai — néhány kivétellel — mostanra mind halottak már.

Erős, egészséges emberek voltak mégis mind idő előtt mentek el. 1992-ben már csak ketten maradtunk Pavellal, aki Leningrádban él. Ha még él egyáltalán. Több orvos is azt állította, hogy az expedíciónk elhunyt tagjai valamiféle sugárbetegségben szenvedtek A topolovkai szemtanú egy Mihail Kunnics nevű, hetvenkilenc esztendős vadász volt. Ő így adta elő a történteket: – Éppen halászni indultam. Akkortájt bőven volt hal a környékbeli folyókban, elhatároztam, feltöltöm az otthoni élőhal-állományomat.

Kerestem hát egy alkalmas helyet, letanyáztam, s felállítottam a felszerelésemet. Későre járt, gondoltam, elteszem magam másnapra. Előtte megvacsoráztam — saját készítésű, frissen főtt halászlevet —, aztán még sodortam magamnak egy cigarettát.

Ahogy ott üldögéltem füstölve a folyóparton, elmerengve, váratlanul vakító fény villant fel az égen, erős süvítő hang kíséretében. Atyaúristen, riadtam meg. Mintha tüzet fogott volna az ég. Miközben a szememet meresztgettem mindenfelé, hatalmas robbanás ütötte meg a fülemet, majd iszonyú légáramlat tántorított hátra. A fenyves recsegve-ropogva megdőlt, s a fölötte végigsöprő lángtenger megperzselte a fák hegyét.

Azt hittem, ez a vég, a kínaiak ledobtak egy atombombát. Egy pillanattal később azonban látszólag minden elnyugodott, csak a tüzet fogott tajgában harapóztak tovább a lángok. Tüstént szedtem is a sátorfámat, és elhúztam onnan. A tajga-tűz kegyetlen tud lenni, szénné égtem volna, ha utolér. Még szerencse, hogy élve megúsztam ezt a szörnyűséget.”

A harmadik szemtanúra később, Moszkvában akadt rá Kuzmin. Az ötvenkét éves Szergej Petrovics M. pilóta. A hatvanas években — 1966-ban is — repüléstechnikusként szolgált a szovjet légierő kolpasevói repülőterén, amely körülbelül 240 kilométerre van Tomszktól észak-nyugatra, Topolovkától pedig 350 kilométerre délkeletre.

Kolpasevóban a különleges katonai helikopterszázad mellett polgári légi forgalom is üzemelt. A reptér hangáraiban az Mi-4-es Hound helikopterek mellett néhány nagy teher-bírású Mi-6-os Hook teherszállító helikopter is állomásozott. Kolpasevo ezenkívül arról is ismeretes, hogy itt működik a hadsereg egyik űrhajózási irányítóközpontja.

Az említett időszakban a kozmonauták kiképző centruma is volt, minthogy az észak-orosz övezet rendkívüli környezeti adottságai kiváló tesztelő terepnek bizonyultak. Szergej Petrovics M. így adta elő a történteket:

“Jól emlékszem arra az éjszakára. Általános riadó tört ki. Az egységünk helikopterekre szállt, s jó hosszan repültünk az ember nem járta tajga fölött. Az előző napi erdőtűz és földrengés helyszínére tartottunk A kollégáim egymás közt arról pusmogtak, hogy a jelentések különös égi fényjelenségről és lezuhanó tűzgömbről szóltak.

Én magam nem láttam, mivel aludtam a napi szolgálat után. Nagy sokára a helikopterünk —egy Mi-4-es Hound — ereszkedni kezdett. Kiugrottunk a gépből, de a rangidős tiszt a lelkünkre kötötte, hogy “ez katonai titok”, és ha bánni rosszul sül el, azért minket terhel a felelősség. Emlékszem, egy tisztáson álltunk, körös-körül összeégett fák meredeztek, s a közelben terjedelmes mocsár nyújtózott.

Az utasítás szerint oda kellett bemennünk ahol — nagy megdöbbenésünkre — egy félig a posványba süppedt repülő szerkezetre bukkantunk. Külsőre két egymásra borított korongra emlékeztetett, aminek a peremén színes fények villogtak A társaim azonnal leszögezték csakis repülő csészealj lehet. 

Újabb helikopterek érkeztek, köztük egy teherszállító is. A parancs úgy szólt, hogy drótkötelekkel vontassuk be a csészealjat a tehergép gyomrába. Nekilát-tunk hát, hogy szerkesszünk valamit, amivel kiemelhetjük az ingoványból. Közelebb érve észrevettem, hogy az objektum oldalában fedélzeti nyílás tátong ahonnan füst áradt kifelé. Odabent sötét volt. A nyílásban valami kilógó uszonyszerűség is látszott. Hosszú volt, elvékonyodó és sötétbarna színű. Maga a szerkezet nagy, úgy nyolc-tíz méter át-mérőjű lehetett. Áramvonalas formája, sima felülete miatt nem tudtuk hol rögzíteni rajta a köteleket. Készítettünk hát egy hálóféleséget, hogy azzal emeljük ki az iszapból. Volt velünk egy tudós is. A teherszállító gépen érkezett.

Állandóan ott sertepertélt az objektum körül, tapogatta, vakargatta a burkolatát. Aztán a zseblámpájával az uszonyt vizsgálgatta, amit végül becsomagolt valami műanyag fóliába vagy ahhoz hasonlóba. Roppant kíméletesen bánt vele. Ekkor ismételten figyelmeztettek minket a szigorú titoktartásra. Ezt követően a teherszállító helikopter a csészealj fölé repült, s ott lebegve lassan, óvatosan emelni kezdte kifelé.

A művelet egy pontján már-már azt hittem, elpattannak a sodronykötelek. Hirtelen azonban a gépezet kisiklott az ingoványból, csorgott róla a latyak, az iszap, s a helikopter elrepült vele. Minket persze a forgószárnyak tetőtől talpig összefröcsköltek sárral. A csészealj fényeit még sokáig szemmel tudtuk követni, ahogy ott függött a helikopter alatt.

Semmi egyebet nem tudok róla. Az egységünkben az a szóbeszéd járta, hogy a csészealjat elszállították valami titkos katonai repülőtérre, és tudósok meg a hadsereg vizsgálatnak vetették alá. Azt is rebesgették, hogy a titkosított elnevezése röviden “Z-objektum” lett. Olyasmit is suttogtak, hogy tetemeket találtak a repülő szerkezet belsejében, de ez puszta kitaláció is lehet.

Már régen leszereltem a seregből, úgyhogy fogalmam sincs, mi lett a továbbiakban. Azóta is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mi lehetett az az objektum.”

Az 1908-as tunguzkai robbanás máig erősen vitatott téma maradt. Egyesek szerint valamiféle kozmikus test lehetett, mások azt állítják, földönkívüli eredetű mesterséges repülő szerkezet zuhant le az orosz tajgában. Annyi bizonyos azonban, hogy a Z-objektum vagy másképpen Ob melléki meteorit még rejtélyesebb, mint az 1908-as elődje.

Vajon mi dúlta fel annak az 1966-os, békés júniusi éjszakának a nyugalmát? Hogy lehet, hogy ez a különös objektum nem semmisült meg a becsapódáskor? Ne feledjük persze, hogy hivatalosan az egész meg sem történt.

Elképzelhető, hogy a Z-objektum távolról sem volt földönkívüli eredetű, hanem valamiféle titkos szovjet katonai gép, aminek nukleáris reaktor volt a  fedélzetén.

Azt csak találgathatjuk, hová szállították valójában a Z-objektumot tanulmányozás végett. Még napjaink fejlődő Oroszországában sem veszélytelen vállalkozás túlságosan a mélyére hatolni az efféle szigorúan titkos ügyeknek. Nem lehet tudni, meddig tart még az ilyen és ehhez hasonló esetekkel kapcsolatos teljes hírzárlat, de a tények utáni kutatás tovább folytatódik. (Vége)

Hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár