Főoldal / UFO / Annunakik / Az Annunaki 8.rész

Az Annunaki 8.rész

annunaki08-babel-tornya

Sitchin szerint „az a felfedezés, hogy a ‘mu’ vagy ‘sém’ sok mezopotámiai szövegben nem nevet, hanem ‘égi járművet’ jelent, megnyitja az utat sok ősi elbeszélés, így például a Bábel tornyáról szóló bibliai történet igazi mondanivalójának megértése felé”.

Szerinte a bábeli események magyarázata az, hogy az ottani emberek megpróbálták felépíteni saját kilövőtornyukat és megalkotni saját „sém”-jüket, vagyis repülő járművüket, amellyel reményeik szerint jobb eséllyel szállhattak volna szembe az űrben lakó uralkodójukkal, Annal, aki szét akarta őket szórni a világ különböző tájaira. Mózes első könyve (11,4) ezt írja: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk [‘sém’-et] magunknak és ne szóródjunk szét a földön!”

Tevékenységük csak növelte Enlil félelmét, hogy az emberek versengeni fognak az isteni fajjal, és megerősítette elhatározásában, hogy szétszórja őket. Mózes első könyve (11,5-8) leírja reakcióját: „Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek, így szólt:

‘Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!’

Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését”. Az emberiség három ágát – Utnapistim-Noé három fia, Sém, Hám és Jáfet utódait – ezután hamarosan elszállították a kijelölt területekre, ahol idővel valóban különböző nyelvek alakultak ki.

Alford elmélete szerint valóban lehetséges, hogy Utnapistim-Noénak különböző emberfajtákból származó feleségei voltak; a tőlük származó utódok természetesen különböző emberfajtákat képviseltek, ami megmagyarázná, hogy Afrikában negroid, Ázsiában mongoloid, a Közel-Keleten pedig europid típusú emberek élnek.

A sumér szövegek és a Biblia egybehangzóan állítják, hogy Sém és utódai a Mezopotámiát magába foglaló területen maradtak, Hámot és családját Afrikába és Arábia bizonyos részeire vitték, Jáfetet és rokonait pedig az Indus völgyébe szállították.

Valószínűleg ők voltak a titokzatos „árják”, akik olyan hirtelen jelentek meg ott az őskorban. A szétszóratás eredménye nyugodt békeidőszak kellett volna legyen, melyben az új királyok által uralt új városok tovább terjeszkednek és növekszik az élelmiszertermelés. De sajnos, mint látni fogjuk, az ősi „istenek” éppoly kevéssé voltak képesek a tartós békét biztosítani, mint az emberek.

A baj már akkor megkezdődött, amikor az Annunaki faj az addigra nagyrészt víz alá került Sumerból elkezdte áthelyezni űrkikötőit a Sínai-félszigeten lévő helyszínre, amit később El Parannak, Isten Dicsőséges Helyének neveztek. Mint az özönvíz előtt is, az Ararát hegye (amely ma Törökország területén fekszik, s a leírások szerint itt feneklett meg a bárka) volt a Sínain lévő leszállóhelyhez vezető siklópálya legészakibb iránypontja.

A bázis a félsziget földrajzi középpontjában, a harmincadik szélességi körön helyezkedett el, míg a déli iránypont a Sínai-hegy két legmagasabb csúcsa, a Katalin-csúcs (Gebel-Katrína, 2637 m tengerszint felett), illetve a Mózes-csúcs (Gebel-Músza, 2285 m) volt. A siklópályához már csak egy nyugati iránypont hiányzott.

„Arrafelé túl lapos ahhoz a felszín, hogy természetes iránypontokat lehessen találni- magyarázza Sitchin -, minden bizonnyal ezért fogott hozzá az Annunaki faj a mesterséges kettős csúcs, a két nagy gízai piramis megépítéséhez”.

„A  nagy Kheopsz-piramis az űrhajósok számára irányjelző tereppontként is szolgált – erősíti meg Maurice Chatelain, a NASA munkatársa, aki az Apollo űrhajók kommunikációs és adatfeldolgozó rendszereit kifejlesztette.

– A piramist szabad szemmel nagyon nagy magasságból is jól lehet látni, és az űrben a radarképernyőn még annál is jóval messzebbről észlelhető, mert ferde oldalai merőlegesen verik vissza a radarsugarakat, ha a megközelítési szög a horizonthoz viszonyítva 38 fokosnál nagyobb. Nem nehéz rájönni, hogy a csiszolt kőfelület […] nem más, mint radarjelvisszaverő eszköz. […]

Egy ilyen hatalmas radarvisszaverő valóban jelezhette az irányt a közeledő űrhajóknak, és valószínűleg már hosszú ideje épp ezt a célt szolgálja. Tudjuk, hogy a piramist különböző színekkel be is festették, és ha a festékbe még fémszemcséket is kevertek, az felerősítette a lézer- vagy radarsugarak visszaverődését”.

A már említett Holman Bible Dictionary szerkesztői szerint a „Sínai” név a „fénylő”jelentésű szóból származik, az pedig valószínűleg Sin babilóniai isten nevéből. Sin egyszerűen Nannar sémita neve volt, Nannar pedig Enlil elsőszülött fia, és Ur városának, Ábrahám szülőhelyének az uralkodója. Néhány kutató felvetette, hogy a Sínai-hegy két csúcsán is állhattak valamikor hatalmas radarvisszaverők, melyek a leszálló pilótákat segítették a háromszögelésben.

Sin a Hold kaldeus neve is volt, és a sumerok szerint Enki először a Holdon szerzett élő organizmusokat avagy „magot” az embereken végzett mutációs kísérleteihez, azt az anyagot gyűjtve össze, ami a Nibiru és a Tiamat összeütközése után megmaradt.

„Ennek az egyetlenegy névcserének hihetetlen hatása volt az egész emberi történelemre – jelentette ki Henry. – Amikor a keresztények elkezdték értelmezni a szövegeket, azt mondták, hogy mind bűnben születtünk [a ‘bűn’ angolul: ‘sin’ – a ford. megj.]. Teljesen igazuk is volt. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a ‘Sin’ szó itt a Holdra utal, génanyagunk forrására!”

Rejtélyek szigete/Jim Marrs: Rule by Secrecy

Ugrás a 9. részre!