Főoldal / UFO / Annunakik / Az Annunaki 1.rész

Az Annunaki 1.rész

annunaki-dombormuvek

Ahhoz, hogy az emberiség eredetének sumér változatát megérthessük, csak egészen kissé kell változtatni gondolkodásunkon. 

Sitchin, aki rengeteget dolgozott azon, hogy a sumér tudás hatalmas halmazát egy egységes, bár szokatlan elméletbe tömörítse, gyakran elmondja, hogyan történt meg vele ez az apró változás.

Amikor kisiskolásként héberül tanult Palesztinában, egyszer meg merte kérdezni, hogy az Ótestamentumban aNefilim szót miért „óriások”-nak fordítják, amikor pedig valójában azt jelenti: „akiket lehajítottak”. Nem meglepő módon ahelyett, hogy dicséretet kapott volna kezdeményezőkészségéért és odafigyeléséért,megbüntették, mert megkérdőjelezte a Bibliát.

Ám ez az eset arra indította, hogy egész életét az ősi szövegek következetlenségei és rejtélyei mögött megbúvó igazság felderítésének szentelje. Sitchin kérdése nem volt alaptalan.

Zecharia Sitchin

A Holman Bible Dictionary című tekintélyes bibliai szótár szerint ezek a lények nem óriások voltak, hanem „az ősidők hősei, akik a legtöbb elemző szerint mennyei lények és földi asszonyok együttlétéből származtak”; vagy ahogyan Mózes első könyve (6,4; fordítás az International Bible Society szerkesztette New International Version alapján) is írja:

„ Nefilimek akkoriban a földön éltek -és később is -, amikor az Isten fiai az emberek lányaihoz mentek és ezek gyermekeket szültek nekik. Régi idők hősei voltak ők, híres emberek”.

Sitchin Oroszországban született, Palesztinában és Londonban tanult, a londoni Gazdasági és Politológiai Főiskolára járt, majd a Londoni Egyetemen szerzett gazdaságtörténeti diplomát.

Miután egy darabig gazdasági és történelmi folyóiratok újságírójaként és szerkesztőjeként dolgozott, 1948-ban áttelepült New Yorkba, és nemsokára megkapta az amerikai állampolgárságot. Tanulmányai során számos nyelvet sajátított el, köztük az óegyiptomit, a hébert, valamint az akkádot, a sumér nyelv egy későbbi változatát.

Sitchin és mások egyszerűen abból indultak ki, hogy a sumerok talán nem puszta mítoszokat írtak le az agyagtáblákra, hanem a történelmet írták meg, ahogyan ők látták. Végül is sok ősi város sumér leírását is kitalációnak hitték, amíg meg nem találták és ki nem ásták romjaikat. Akkor írott történelmüket miért ne fogadhatnánk el igaznak?

A szövegek több éves szorgos fordítása és tanulmányozása után Sitchin rájött, hogy a bibliai Nefilim és a sumér Annunaki szó ugyanazt az elképzelést testesíti meg, nevezetesen, hogy a Föld régmúltjában a csillagokból érkezett lények alapították meg a legelső civilizációkat. Ez a gondolat majdnem mindegyik titkos társaságban megtalálható, a szabadkőművességtől egészen a Thule Társaságig.

Sitchin fordításaira támaszkodva az elmúlt években több szerző is hozzájárult az Annunaki-történet alaposabb megértéséhez. Sitchin, valamint Alan F. Alford, R. A. Boulay, Neil Freer, dr. Arthur David Horn, dr. Joe Lewels, C. L. Turnage, Lloyd Pye, Laurence Gardner, William Bramley és mások munkái alapján nagyjából az alábbi történet kerekedik ki. Körülbelül négyszázötvenezer évvel ezelőtt űrutazó humanoid földönkívüliek érkeztek a Földre. A sumerok által Nibirunak nevezett bolygóról jöttek, ami körülbelül háromszor akkora, mint a Föld, és az ősi sumér irodalom szerint a Naprendszer tizenkettedik bolygója.

Amerikai természettudósok már 1981-ben felvetették: a Naprendszerben egy tizedik bolygó keringhet. Egy Föld körüli pályára állított űrtávcső által mutatott képek, illetve a Plútó még egy égitest jelenlétére utaló szabálytalan mozgásának tanulmányozása alapján született meg ez a feltételezés. „Ha igaznak bizonyulnak az amerikai haditengerészet obszervatóriumának új bizonyítékai Naprendszerünk tizedik bolygójáról, akkor kiderülhet, hogy az ősi sumerok […] jóval előttünk jártak a csillagászatban” – fűzte hozzá a Detroit News újságírója. A dologban nincs semmi ellentmondás: a sumerok a Holdat és a Napot is bolygóként tartották számon, így számoltak összesen tizenkét bolygót, ugyanannyit, mint ahány Annunaki uruk volt.

Az viszont igazán meglepő, hogy az ősi sumerok, akik állítólag épp akkoriban találták fel az írást, pontosan leírták és ábrázolták az Uránuszt, Neptunuszt és Jupitert, jóllehet ezek távcső nélkül nem láthatóak. Az Uránuszt az újabb kor tudósai 1781- ben, a Neptunuszt 1846-ban, a Plútót pedig 1930-ban fedezték fel. A régen fantázia-szülte mítoszoknak tartott sumér szövegek, különösen a ma Teremtéseposz néven ismert Enuma Elis újkeletű értelmezése igen hihető magyarázatot nyújt Naprendszerünk jelenlegi szerkezetére.

„Miért ne vehetnénk szóról szóra komolyan ezt az eposzt, sem többnek, sem kevesebbnek nem tekintve, mint olyan kozmológiai tények leírásának, amiket a sumerok a Nefilimtől tudtak meg?”

– teszi fel a kérdést Sitchin. 

A szövegek szerint több mint négymilliárd évvel ezelőtt a Nibiru nevű elkóborolt bolygó belépett Naprendszerünkbe, és majdnem eltalálta a Tiamat nevű nagyobb bolygót, ami a szokatlan gravitációs hatások miatt meghasadozott.

red-planet-nibiru

A Nibiru következő elhaladásakor (Nibirut Sitchin korai munkáiban babilóniai nevén Marduknak nevezi) azonban már összeütköztek, Tiamatot pedig darabokra bombázták a Nibirut kísérő holdak. Tiamat különböző nagyságú darabjai továbbra is a pályán maradva keringtek, és így alakult ki az aszteroidagyűrű; a másik fele a Naphoz közelebbi pályán kezdett végül keringeni. Ez a darab idővel megszilárdulva a Földünkké vált. Nibiru egyik holdja, Kingu is követte; ez lett aztán a Föld saját Holdja.

Ez az elmélet érdekes módon megmagyarázza, miért hiányzik a földkéreg egy jelentős része, különösen a Csendes-óceán felőli féltekén, valamint az aszteroidagyűrű keletkezésére, de még az üstökösökre is magyarázatot tud nyújtani, amiken a tudósok eddig oly sokat töprengtek. Amikor ugyanis Nibiru és Tiamat összeütközött, mindkét bolygóról több tonna por, törmelék és tengervíz lökődött ki az űrbe (ezt a sumér írnokok „ vizek összekeveredésének” nevezik), és az egész rendszertelenül kóborló „piszkos” jéggömbökké állt össze.

Ezt az elképzelést két újabb felfedezés is megerősítette. Az Antarktiszon olyan meteoritokat találtak, amelyek a Mars légkörét alkotó gázokat tartalmazzák; 1996-ban pedig a NASA tudósai egy Marsról származó, négymilliárd évesre datált meteoritban mikroorganizmusok maradványait vélték felfedezni. 

Rejtélyek szigete/Jim Marrs: Rule by Secrecy

Ugrás a 2. részre!
Hirdetés