Főoldal / Ezotéria / 10 misztikus és valódi kard, amelyről még nem hallottál, pedig van olyan híres, mint az Excalibur

10 misztikus és valódi kard, amelyről még nem hallottál, pedig van olyan híres, mint az Excalibur

Kétségtelenül az Excalibur a leghíresebb és a legmisztikusabb. De azért találni más olyan különleges kardot, amelyek már tényleg kézzel foghatóak, mint amilyen ez a 10  – hol átkozott, hol szentek által vált legendás – fegyver, amit valószínűleg nem ismersz, pedig érdemes lenne!

Következő Előző

Kard a kőben

Úgy tűnik, akad az Excaliburnak „valódi” változata. Egy Monte Siepi kápolnában Olaszországban egy kőbe ágyazott ősi kard van, amely a kulcs lehet az Excalibur legenda eredetének megfejtéséhez.

Úgy vélik, hogy Szent Galgano egy tizenkettedik századi toszkán lovag volt, akinek Mihály arkangyal parancsot adott, hogy hagyjon fel a bűnös életvitelével. Arra gyanakodva, hogy a feladat ugyanolyan nehéz lesz, mint követ fejteni, hogy ezt igazolja Galgano megpróbálta egy sziklába vágni a kardját.

A legenda szerint a penge úgy vágta a követ, mintha vaj lenne. A kard még mindig ott van a kőben, ahol Galgano maga mögött hagyta, világi életével együtt és gyorsan megszentelték őt.

Igaz, az Excalibur legenda már Galgano-t megelőzi, de röviddel Galgano idejében történt.

Viszont Luigi Garlaschelli a Pavia Egyetemről közelmúltban a kardot a 12. századra keltezte – amely megfelel Szent Galgano életének időszakával.

A Kusanagi

A legenda szerint a Kusanagiban (jelentése: “kard a kígyóban”), egy nyolcfejű kígyó teste van, amit viharok és a tengerek istene ölt meg.

E kard ikonikus jelképe a japán birodalmi királyságnak, ami szimbolizálta az ókori császári családok isteni jogát az uralkodáshoz.

A Kusanagi ma az Atsuta szentélyben van el Nagano prefektúrában, de évszázadok óta nem megtekinthető. Csak alkalmanként veszik elő a birodalmi koronázási ceremóniákhoz.

Durandal

Több száz éve egy rejtélyes kardot építettek a franciaországi Rocamadour-i Notre Dame kápolna feletti sziklákba. A szerzetesek szerint nem más, mint Durandal, Roland lovag kardja.

A legenda szerint Roland a szent pengét a szikla oldalára helyezte úgy, hogy megakadályozza az ellenségei elfoglalják a kápolnát. A 12. század óta a kápolna a szent zarándokhelyek célpontja. 2011-ben a kardot a helyi önkormányzat eltávolította és a párizsi Cluny múzeumnak adta oda kiállítani.

De a kard valóban a Durandal? Míg a csata, amelyben Roland elvesztette az életét, egy jól dokumentált esemény, Durandal első említése a “A Roland énekben” -ben több száz évvel később született.  Ugyanakkor a Notre Dame szerzetesei visszakövetelik a kardot.

Valószínűleg kardjukat a Durandalnak tekintik, hiszen Rocamadour volt az utazás kiindulópontja, annak ellenére, hogy végső csata több száz mérföldnyire történt Roncesvaux völgyében. Úgyhogy sokak szerint kétséges, hogy a kard az igazi Durandal lenne.

Az átkozott Muramasa

Muramasa egy ősi japán kardkovács volt, aki a legenda szerint azért imádkozott, hogy kardjai “nagy rombolók” legyenek.

A pengék kivételes minősége miatt az istenek megadták kérését, és vérszomjas szellemmel áldották meg őket, legalábbis gyilkolásra vagy öngyilkosságra kerülne sor.

Számtalan történet van arról, hogy a Muramasa kardforgatói megőrültek, ész nélkül ontottak vért, akár a sajátjukért…

A kardokat átkozottnak tartották, és császári rendelet tiltotta be viselésüket. A parancsot Shogun Tokugawa Ieyasu adta ki, aki valószínűleg gyűlölte ezeket a kardokat, miután szinte az összes családtagját megölték.

Honjo Masamune

Muramasa megátkozott kardjaival ellentétben ezeket a legendás pap és a kardkovács, Masamune készítette.

A legenda szerint Masamune és Muramasa versenytársak voltak. Masamune műveit japán nemzeti kincseiként tartják számon, de az egyik kardot soha nem találták meg.

A második világháború idején Japán átadását követően a Honjo Masamune egy amerikai katona, Coldy Bimore őrmesterhez került, aki valószínűleg háborús ajándékként vitte magával haza. De utána sem őt, sem a kardot soha nem találták meg.

Joyeuse

Joyeuse, Charlemagne király legendás kardja volt, aki állította, hogy kardja naponta 30-szor változtatja a színét, és annyira fényes volt, mint mag a Nap. Csakhogy már 1271-ben, két kard neve is Joyeuse volt a francia koronázási tárgyak között.

De mivel mindkét kard nem lehet a híres Joyeuse, amelynek misztikuma az, hogy a Szent Római császár igazi kardja. A Louvre-ban található Joyeuse súlyos változtatásokon esett át a jelentős életútja során.

A legrégebbi részei a 10. és 11. század közöttire datálhatók, és Charlemagne király 813-vban halt meg.

A másik versenyző a bécsi császári kincstárban található és szintén a 10. században készült. De ezt a kardot valószínűleg a magyar kardkészítők munkája, amely megnyitotta az ajtót további legendáknak, amely szerint ez volt a híres Attila kardja, amelyről azt mondták, hogy maga Mars, a háború istene adta neki oda.

Szent Péter kardja

Számos legenda kering a Szent Péter által használt kardról, amellyel levágta a főpapot szolgáló szolga fülét Getszemáné kertben. Állítólag ezt a kardot is magával vitte Britanniába Arimathea József a Szent Grállal együtt.

Csakhogy 968-ban a Jordánia püspök egy kardot hozatott Lengyelországba –amelyről azt állította, hogy Szent Péter valódi kardja volt, ami ma Poznanban található Megyei Múzeumban.

Ámde a történészek szerint ezt a kardtípust még valószínűleg nem használtak Szent Péter ideje alatt. A kohászati tesztek szerint a szent halálát követő időszakból származik.

A Wallace kard

A legenda szerint William Wallace – A Mel Gibsont féle Rettenthetetlen – emberi bőrt használt a kardja hüvelyének készítésénél, meg annak az övéhez.

A bőr adományozója Hugh de Cressingham, Skócia kincstárnoka volt, akit Wallace a Stirling Bridge-i csatában legyőzött.

Más beszámolók szerint IV. Jakab király küldte neki a bőrt. Egyes történészek szerint Wallace egy szerencsétlen adószedő bőrét használta, mivel mélységesen megvette őket, míg a többi legenda valószínűleg csak azt a célt szolgálta, hogy a skót hőst barbárnak tüntessék fel.

Napjainkban megtekinthető a Nemzeti Wallace Emlékmű állandó kiállítás keretei között

Goujian kardja

1965-ben Kínában egy sírban figyelemre méltó kardot találtak – annak ellenére, hogy több mint 2000 éves volt, nem volt rajta rozsda. A penge annyira érintetlen volt, hogy a vizsgálatokat végző régész is megsértette az ujját.

A vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kard Yue királyhoz tartozó Goujian, és hiszik, hogy a legendás kard került meg.

Egy szöveg szerint, Goujian király kardgyűjteményében ez volt a legkülönlegesebb, és úgy fogalmaztak, hogy „az ég és a föld kombinált erőfeszítéseivel készültek”. A tesztek szerint azért is maradt 2000 év után ilyen kitűnő állapotban, mert a Yue kardkészítői már eljutottak a magas szintű kohászatig, amellyel rozsdamentes ötvözeteket építettek a pengékbe.

Ezenkívül, olyan hüvelyt adtak a kardhoz, amely majdnem légmentesen zárult, ami megakadályozta az oxidációt, és lehetővé tette, hogy a kard olyan állapotban legyen, mintha csak mostanában készítették volna.

A hét elágazású kard

1945-ben egy rejtélyes kardot találtak a japán Isonokami szentélyben, amely ma is található meg, a közönség elől elzárva.

A kard rendkívül szokatlan alakú volt, hat oldalirányú kisebb pengékkel (a hetediknek magát a pengét tekintik).

A kard rossz állapotban volt, de a penge mentén halvány feliratot lehetett látni. A pontos fordítást számos alkalommal megkérdőjelezték, de az egyértelmű, hogy a kard egy koreai Baekje király ajándéka egy a japán Yamato uralkodónak.

Ugyanakkor találtak Nihon Shoki-ban ( Japán Krónikája) egy érdekes történelmi részt, amely egy ugyanilyen kardról tesz említést, amit a misztikus sámánnak, Jingu császárnénak adtak.

A penge kitűnően megbízható forrásokkal rendelkezett Kínában, Koreában és Japánban és maga az Isonokami szentély is említésre került a Nihon Shoki idejéből származó egyéb iratokban. A tudósok szerint a hét elágazású kard az, amit a és a sámán császárné Jingu kapott.

forrás: noiportal.hu

Következő Előző
Hirdetés

A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. További információ

A sütik kezelésére vonatkozó EU-s irányelvek előírják, hogy az adott honlap látogatóiról csak előzetes, megfelelő tájékoztatással társított, egyértelmű és önkéntes hozzájárulásukkal lehet adatokat gyűjteni. A süti egy olyan információ csomag, melyet az internet böngészése során a szerver hoz létre és egy ún. időpecsét alapján egy előre meghatározott ideig tárolódik a felhasználó gépén. Jellemzően olyan honlap látogatási információkat, mint a böngészési előzmények, érdeklődési kör, de tárolhat jelszavat és webshop esetében bevásárlókosár tartalmat egyaránt. A sütikben tárolt adatok alkalmasak a visszatérő vagy az oldalon már regisztrált látogató beazonosítására, így az általuk preferált információk és előzmények alapján támogatják azokat a weboldal szolgáltatásokat és funkciókat, melyek a látogatót leginkább érdekelhetik, így képesek a felhasználói élmény növelésére.

Bezár